Gilicze László - Kormos László: Kis Bálint: A Békés-bánáti református egyházmegye története - Dél-Alföldi évszázadok 5. (Békéscsaba - Szeged, 1992)

KIS BÁLINT ÁLTAL KÉSZÍTETT MUNKA KÉZIRATBAN ÖSSZEÁLLÍTOTT TELJES FOGLALATJA - III. KÖTET

talán életeket, huzavonára való hajlandóságokat, látta a papok korhelységeket, tudatlanságokat, korcsmára járásokat, a Krisztussal nem gondolásokat, botránkoztató életeket, — még is azokat sem nem mocskolja, s nem átkozza, sem a népet s az urakat üldözésekre nem ingerli, mint Sámbár, Bársony cselekedtek, — hanem becsületesen intettek a magok jobbítására. Az egész könyv 18 főbb részre van felosztva, ugyanannyi kérdések által. Foglalatja rövideden ez: A Szentírást kell nékünk mindenek felett becsülnünk, abból kell megtanulnunk a keresztyén vallást. Abból kell nevezetesen megtudnunk, ki a Krisztus és az ő ekklésiája, ki az Antichristus s az ő ekklésiája. A Krisztus bizony Isten, ki bizony emberséget vőn fel, hogy megszabadítaná azokat minden bűnöktől, akik őbenne bíznak, akinek nevében, azaz, akinek érdemében, és akinek szeretetiért az Úr Isten adá az ő malasztját, a Szentlélek Úr Istent. A Krisztus egyháza az őbenne hívőknek gyülekezete. Antichristus a Krisztus ellensége, aki ellene van az ő beszédének, és azt visszaforgatja, aki ellene van az ő tisztinek. Ellene van ezeknek az, aki nem a Krisztus érdeméért s vére hullásáért várja bűne bocsánatját, az ördögtől, pokoltól, haláltól való megszabadíttatását, és az örök idvességet, hanem vagy az Isten parancsolatinak megtartásáért, és a jó cselekedetekért, vagy a böjtölésekért, vagy az imádságért, vagy az alamizsnálkodásért, vagy a miséért, vagy a Szent Szűz anyaságának, és a szenteknek érdeméért, és hogy ezekért miért nem lehet a bűnbocsánatot, és az örök idvességet megnyerni, azt mutogatja meg a Szentírásból, és a páterek írásaiból vett erősségek által, melyekkel felfedezi azt, mik indították főképpen az ő idejebelieket a reformatio bevételére — az 1. kérdéstől fogva a 16.-ig. — A 17. kérdésben azt teszi fel hogyha az Isten beszéde az, amit a reformátorok hirdetnek, miért szállott hát reájok olyan sok háborúság és nyavalya, holott azelőtt békességben éltek? Erre azt feleli: Acháb is ezt vetette Illyésnek: Te vagy az Izrael megháborítója! De Illyés megfelelt neki. Ma sem az Isten beszédének hirdetése a háborúság oka, hanem azok, akik nem akarják azt bevenni, és a sok dúlást, fosztást, részegséget, paráznaságot nem akarják elhagyni. A 18. kérdésben azt tudakozza: ha az Istennek gondja van az emberekre, miért engedte őket ilyen sok tévelygésekbe esni? miért nem szabadította elébb abból? Megfelel erre 2 Thess. 2:10, 11, 12., mely után ezt teszi: megengedi hát az Isten azoknak, akik az igazságot nem szeretik, hogy tévelyegjenek. Hogy pedig a keresztyének az igazságot az Isten beszédét megvetették, mutatják azok a sok haszon nélkül való emberi rendelések, melyeknek megtartását még inkább kívánják, mint az Isten parancsolatainak teljesítését. Ilyenek: hogy a papok érthetetlen nyelven beszéljenek a néphez, a papok meg ne házasodjanak, pénteken, szombaton húst ne egyenek, gyertyákat, kokonnyakat szenteljenek. Ilyenek a szenteltvíz, zarándokjárás, a Krisztus testének jövedelemért, szőlőért malomért, tömlő borért, zsák búzáért, végre akár csak három pénzért, s egy ebédért való rágása, mint szokott lenni tornak idején. Soha pedig ezek felettébb