Gilicze László - Kormos László: Kis Bálint: A Békés-bánáti református egyházmegye története - Dél-Alföldi évszázadok 5. (Békéscsaba - Szeged, 1992)

KIS BÁLINT ÁLTAL KÉSZÍTETT MUNKA KÉZIRATBAN ÖSSZEÁLLÍTOTT TELJES FOGLALATJA - III. KÖTET

LELKÉSZNEK (LELKÉSZEK FELESÉGEINEK) VISELKEDÉSE, RUHÁZATA A papnék öltözetjeik milyenek voltak, hozzá vethetni azon statútumból, mely 1624-ben a nagyváradi synoduson a papnék öltözetjeikre nézve hozatott, mely is eképpen vagyon: „Ne pastorum uxores habitu nobilium incedant aemulantes in vestitu suas patronas nominanter vero: interulas; et insulas de auratas, mirum inmodum extensum peplum, cothurnos qualiscunque colorissint, praecintorium sericum, admodum latum cingulum; chlamydulam, frontalia, armillas, in nitnia copia annulos deauratos; monilia baccata in collo, stolas nimium fibriatas, et Syrmas habentes, Synodus serio prohibet. Concenduntur tamen modo nuptis iuvenculis, per spatium anius out alterius anni: interulae, et insulae de auratae, modo luxus nimius evitetur ."

11K A napkeleti cifra ruhákban való bujálkodás kitetsző charactere volt mindég a magyarnak: erre vesztegették el a földesurak a szegény rongyos néptől kisajtolt jövedelmeket. 1697-ben Palugyai Gábornak Pozsonyban házasodni akarván, nincs pénze, kölcsön kér hát fel nagy summát, anticipato igéri az interest, a pénzt kerítő asszonynak minden 100-tól 2 forintot csak azért, hogy Bécsben 4 öltöző aranyos és ezüstös ruhát készíttethessen magának t. i. a lakodalom 1. napjára gyöngyszint, a 2.-ra világoskéket, 3.-ra rózsaszínt, 4.-re pedig pázsitszint. Erre indíttatván azáltal, hogy a menyasszonya is olyan színű selyem és bársony ruhába fog öltözni, amint ez feljegyződik a Tudományos Gyűjtemény 1831. seztendei folyamatjának IV. kötetében. Ezekre néz már a fentemlített statútum, mikor azt mondja: „Ne uxores pastorum habitu nobilium incedant."

115 A papnék öltözetjeik voltak az: ínterula = imegmás. törökül: zubbon, mely azt teszi, hogy ruha. Ez volt valami csípőig érő ujjatlan lajbli, melyet az ingvállokra vettek, és elől nagy ezüst kapcsokkal kapcsoltak össze, ezt arany csipkébe nem volt szabad szegni. Nem a régi morvaiak zuppanját kell hát az interulán érteni, mely rövid ujjas lajbli volt, hátul sok ráncokra, melyek rojtokkal voltak felcifrázva, mint előadja Hanke in Aeltesten Urkunde der slavischen litteratur

116 (pag. 53.) Insula=főkötő, főre való (fátyol) ez csak annyi volt, amennyi hajókat, kontyokat belepte, ennek sem kellett arany csipkésnek lenni, mindazáltal két-három esztendeig ez, az ifjú papnéknak megengedtetett. Paplum—burok, menyasszonyi ékesség, e volt vékony selyem fátyol, fehér vagy