Gilicze László - Kormos László: Kis Bálint: A Békés-bánáti református egyházmegye története - Dél-Alföldi évszázadok 5. (Békéscsaba - Szeged, 1992)

KIS BÁLINT ÁLTAL KÉSZÍTETT MUNKA KÉZIRATBAN ÖSSZEÁLLÍTOTT TELJES FOGLALATJA - III. KÖTET

LELKÉSZEK ÖLTÖZKÖDÉSE Meghatározott formájú ruhájok a református papoknak valamint egyebütt, úgy e mi tractusunkban sem volt. Azt jegyzik ugyan fel a reformatio históriájának régibb írói, hogy 1549-ben Toronán synodus volt, és ott de officio, vita etmoribus et habitu poastorum XIII Articuli extradantur

94 de ezek az articulusok elvesztek. 1576-ban a Borsod, Gömör, és Hont vármegyei ekklésiák articulusai közül a XVI.-ban csak az parancsolódik, hogy hivatalokhoz illő öltözetben járjanak. „Pastores in vestitu etiam honestatem et decorum officio conveniens retineant, omnemque luxum vitent"

95 — A váradi synodustól confirmalt articulusok közt (melyek minores Articuli neveztetnek, azért, minthogy ezeket debreceni pap és superintendens Gönczi György 1557-ben összeszedvén, a már ezelőtt in forma maiori kiadott Corpori Confessionum fidei,

96 toldalékul ragasztatott; és elsőben Wittembergában 1577-ben, azután pedig Debrecenben 1591-ben kinyomtatódtak) a VII. articulusban ez van: „In vestium usu, guemadmodum in caeteris rebus extraneis, libertatém concedimus, ita tamen, ut Ministri, honestatem et decorum officio conveniens in habitu retineant. Nemo igitur vestitu militari, aut alio non fatis convenienti etentur; sed in vestibus etiam pietas, modestia, et mediocritas observetur, omnisque luxus vitetur."

91 Kölcsönözték hát a lelkipásztorok öltözetjeknek formáját részszerént a közmagyaroknál, részszerént a katholikus papoknál szokásban volt öltözetek formájától, különösen pedig a külsőországi reformáta ekklésiák papjaitól, professzoraitól, akikhez jártak ki tanulni. Minthogy tehát a mi ekklésiáink papjainak a régi időből Szegedi Istvánon, kit a veje Szkaricza Máté rajzolt le, ráckevi mester korában és amely az ő munkáinak eleibe van kinyomva, és Párizpápai Ferencen kívül, kinek a képe a Dictionariuma eleibe van téve, kevésnek képét találhatjuk lefestve. Innen legalkalmatosabban hozzávethetünk az ő öltözetjek formájához a külső országi papoknak és profeszszoroknak kinyomtatott könyveik előtt találtatható lerajzolt képeikből, és a synodusoknak azon articulusaiból, melyekben a tilalmas öltözetekről vagyon emlékezet. Ami tehát nézi az öltözetek színét: ez eleitől fogva fekete, vagy setétkék volt. A zöld és vas szín tógát tiltja az 1630-ban Debrecenben tartott synodus, ilyen szókkal: „Pastoribus toga viridis vei ferrei coloris (vulgo May szer köpönyeg) inter-