Gilicze László - Kormos László: Kis Bálint: A Békés-bánáti református egyházmegye története - Dél-Alföldi évszázadok 5. (Békéscsaba - Szeged, 1992)
KIS BÁLINT ÁLTAL KÉSZÍTETT MUNKA KÉZIRATBAN ÖSSZEÁLLÍTOTT TELJES FOGLALATJA - III. KÖTET
napokon minden harang meghúzódott. Némely helyeken az istentisztelet előtt fél órával kisebb haranggal csengetnek, azután egy fertály múlva vonódott meg minden harang, másutt pedig csak egyszer harangoznak. Estve 9 órakor mindég az úgynevezett takarodót szokták minden ekklésiában harangozni, estvéli imádságra szokás némely helyeken az ünnepeket megelőző estén takarodóra minden haranggal harangozni, délben is 12 órakor 1830. esztendőtől fogva az esperes Juhász István javaslásából szokásba jött a harangozás, mind a délnek megtudására, mind a megtartó és a munkálkodásban megsegítő jó Isten eránt való háládatosságra serkentésre. A halotti harangozások így szoktak végbe vitetni: mikor meghal valaki, hírharangot húznak, a férfiaknak háromszor, az asszonyféléknek kétszer csendítenek, és azután az énekszós halottnak egy nagyobb haranggal, a prédikációs halottnak minden haranggal harangoznak. Azután gyűlőre ismét harangoznak, valamint szintén mikor a halott a temetőbe vitetik addig is harangoznak, ezért némely helyeken fizetnek az ekklésiának 2—3 forintot, de néhol semmit sem. Amerikában kevéssel ezelőtt kezdettek a harangok helyett háromszegletre meghajtott nagyobb kisebb acélrudakat használni, melyek sokkal kevesebbe kerülnek a mostan szokásban lévő harangoknál, azonban szebb és messzebbható hangúak. Még idővel ezekből a mostani werklik módjok szerént minden tornyokban harmóniás harangmuzsikát fognak készíteni, s azzal hívódnak össze az emberek az istentiszteletre, nem pedig a mostani idétlen kolompolással, melyben csak a rendetlen lármás muzsikát kedvelő török találhat gyönyörűséget. Az éneklésről Az istentisztelet énekléssel kezdődött, és ugyanazzal végződött is el. — A reformatio elein lemondván az emberek a római kathólikusoknak valamint más rendtartásaikról, úgy énekjeikről is, az istentisztelet éneklés nélkül ment végbe, mely hiányosságok hogy kipótolhassanak a reformátiót terjesztő lelki tanítók, akiktől telhetett készíthettek énekeket. Ezek közöt nevezetes volt Sztárai Mihály, ki a Baranyát reformálta. Ő Olaszországban a muzsikát megtanulta, szép szavú ember is lévén, az általa szerzett énekeket melyekre a versek első betűiből rajok lehet esmérni, az istentisztelet előtt maga szépen énekelte, azután imádságot és tanítást tartott. Hallották az ő éneklését vidékünk lakosai is Gyulán laktában, követték az ő példáját más kegyes lelkipásztorok és tanítók, kik is a következendő énekeket készítették a régi énekes könyvben.Az 52. éneket írta Szegedi István, aki Békésen és Gyulán tanított.
