Gilicze László - Kormos László: Kis Bálint: A Békés-bánáti református egyházmegye története - Dél-Alföldi évszázadok 5. (Békéscsaba - Szeged, 1992)

KIS BÁLINT ÁLTAL KÉSZÍTETT MUNKA KÉZIRATBAN ÖSSZEÁLLÍTOTT TELJES FOGLALATJA - III. KÖTET

LELKÉSZI TISZTSÉG ÉS FELKÉSZÜLÉS A néptanítók, kiket Zwinglius de vera et falsa religione

75 1525-ben kinyomtatódott könyvében nevez: praedicatores Evangelii, pastores ecclesiae: — Kálvinus János 1563-ban április 25-én tett testamentoma alatt írja magát: Minister verbi Dei, in Ecclesia Genevensi

76 — Melius Péter a II. János királyhoz küldött levelének így írja magát alá 1570-ben augusztus 7-én: Servus Jesu Christi, et ecclesiae Christi in Hungária Petrus Melius Horhiensis:

77 — A pozsonyi országgyűlés 1604-ben nevezi őket ministri verbi, sive concionatores

78 — Alvinczi Péter 1630-ban így titulálja magát: A kassai ekklésia lelkipásztora. — A Gelei canonjaiban 1647-ben neveződnek: pastores ecclesiarum ministri verbi Dei.

79 Ugyanezen esztendőben tartott országgyűlése 5. articulusában pedig neveződnek ecclesiae pastores, sive concionatores.

80 1663-ban Czeglédi István kassai pap a barátságos dorgálásban nevezi magát lelki tanítónak. — 1675-ben pedig a Mártírok koronájának írója Nagy István, Krisztus szolgájának írja magát lenni. 1746-ban Bod Péter nevezi magát Krisztus evangyélioma sáfárjának. Az 1791. országgyűlése 21. articulusában prédikátoroknak tituláltatnak, ugyanazon esztendei budai synodus canonjaiban pedig ministereknek, vagy ekklésiák ministereinek neveződnek. A katholikus írók közül némelyek Sámbár jésuitával ministelliknek, predikánciusoknak írták őket barbarum vocabulummal. Mai időkben lelkipásztoroknak, prédikátoroknak, lelkészeknek, hitszónokoknak szólítódnak. A köznép pedig papoknak mondja őket, de ezen nem ért sacerdotokat, sacrificulusokat, hanem csak néptanítókat. Készítették ezek magokat hivatalok leendő folytatására elsőben a hazában lévő nevezetesebb iskolákban minéműek voltak vidékünkben a gyulai, békési, és lippai iskolák. Azután pedig a külsőországi főiskolákban, académiákban, milyenek voltak: a krakkói, és wittembergai, ahonnan Aegidius Hunniusnak és Meliusnak a Sax elector előtt való vádaskodásokra 1592-ben december 2. napján 25 magyar proscribáltatott azért, hogy a Krisztus teste mindenütt jelenvalóságát tagadták, s ettől az időtől fogva kevés magyar ment Wittembergába. 1613-ban pedig egészen odahagyták, s a matriculát is melyben az ott tanult magyarok neveket beírták, magokkal együtt elhozták, mentek ezután Heidelbergában, Basileába, Bernába, Genevába, Ultrajektumba, Lejdába, későbben Hálába, Erlangába,