Gilicze László - Kormos László: Kis Bálint: A Békés-bánáti református egyházmegye története - Dél-Alföldi évszázadok 5. (Békéscsaba - Szeged, 1992)
KIS BÁLINT ÁLTAL KÉSZÍTETT MUNKA KÉZIRATBAN ÖSSZEÁLLÍTOTT TELJES FOGLALATJA - II. KÖTET
gyezve tractusunk régi protocollumában. Ezen idő alatt hát az ekklésiák és papok dolgait az esperesek és assessorok írása által egyetértve intézték el. 1742-ben Mária Therézia királynénk háborúba elegyedvén, jónak látták az ország rendjei a protestánsok eránt, kikre a háborúban nagy szükség volt, azzal a kedvezéssel lenni, hogy a papi gyűlések tartása, és az esperesi visitálás megengedődjön. Sancta synodus tartódott hát Szentesen 1742. január 25-én „volentes (a régi protocollumbeli feljegyzés szerént) sanctum hoc opus, in Ecclesia olim a sanctitate ita nominate auspicari. 58 Itt esküdtek fel még a múlt 1741. esztendőben esperesnek választott Vecsei György, és scribanak választott Füredi Mihály. Végeztetett pedig, hogy a belső emberek változásának ideje légyen Szentgyörgy napja. Keresztelésért az eddig adódni szokott egy kenyér és egy tyúk helyett fizetődjön 17 kr., és hogy pro commodi tractus™ az esperes a nótáriussal minden esztendőben visitalják az ekklésiákat. 1743. január 1-én synodus tartódott Vásárhelyen, ahol esperesnek választódott Füredi Mihály, scribanak Szikszai György. Ismét meghagyódik az esperesnek a visitálás, az adni szokott honoráriumnak 2/3 részét az esperesnek 1/3-át a nótáriusnak rendelvén. 1748. május 10-én a consiliumnak Pozsonyban kőit parancsolatja szerént a superintendensek a visitatiótól eltiltattak, ehhez a váci consistorium azt adta, hogy a superintendensek subalternusai a districtualis visitatióját meg ne próbálják, és arra a helyre mely a plébánusok filiája, ki ne merjenek a praedicansok menni. 1753. szeptember 3-án a consilium meginti gróf Károlyi Ferencet, hogy tartsa magát az acatholicusokra nézve a királyi rendelésekhez, és ha valami előadja magát, jelentse a consiliumnak, de maga via facti m ne cselekedjen semmit. Ez azért lett, mert veréssel kényszerítette — az oláhokat papjaikkal együtt a kathólika vallásra. 1754-ben parancsolja a consilium, hogy a predicansok a földesuraknak vagy tisztjeiknek bémutattassanak, és azoknak tudtok nélkül senkit az ekklésiák ne illocaljanak. 1758-ban a burkus háború megint arra indította a katholikus urakat és a clerust, hogy egy kis kedvezést mutassanak a protestánsokhoz, nehogy a vélek egy vallású burkusokhoz álljanak. Megengedődik hát újonnan a gyűlések tartása és a visitatio, és sérelmek orvoslása megígértetik. Gyűlés tartatik tehát Gyulán, ahol Kulin Demeter makói, Gál István szentesi, Szőnyi Benjámin vásárhelyi prédikátorok assessoroknak választatván, végeztetett, hogy a nagyzeréndi ekklésia Tunyogi József prédikátorjával együtt a tractus rendelési eránt való engedetlenségért a tractusból kirekesztessék. Ettől az időtől fogva mindenkor szabad volt gyűléseket tartani, dehogy hol tartódtak, mikor, miket végeztek azokról kevés jegyzések találtatnak.
