Gilicze László - Kormos László: Kis Bálint: A Békés-bánáti református egyházmegye története - Dél-Alföldi évszázadok 5. (Békéscsaba - Szeged, 1992)

KIS BÁLINT ÁLTAL KÉSZÍTETT MUNKA KÉZIRATBAN ÖSSZEÁLLÍTOTT TELJES FOGLALATJA - II. KÖTET

tátott erre a felső vármegyékbeli 4 tractusnak a Tiszáninnen való superintendentiától ez idő tájban lett elszakadások, de ebből is egyebet nem tanulhatunk, hanem csak ezt, hogy ezen mi vidékünket úgy lehet nézni mint a superintendentia és tractusok rendbeszedésének a püspökök, esperesek és papok kötelességei meghatározásának első helyét. 1591-ben a Nagykárolyban tartott synodusban is megjelentenek a makói tractus követei. Ebben a synodusban a Greogorianum kalendáriumot, miért nem akarták bevenni a reformátusok, azt adták elő. Milyen nagy buzgósággal folytatódott ezen kalendárium felett való vetekedés, megtetszik abból, hogy a nagybányaiak a papjokat Hunyadi Mogyoró Benedeket, aki püspök is volt, tömlöcbe vetették a Gregorianum kalendárium bévevéséért, és amely ekklésia ezt bevette, annak papot nem adtak, míg 1597-ben Tasnádon tartott synodusban meg nem határoztatott, hogy oda is mehet pap, ahol bévevődött a Gregorianum Kalendárium. Ezen kalendárium miatt volt egyenetlenségeknek megértésére jegyezzük meg a következendőket: A kalendáriumok között melyet a görögök ephemeridesnek, az arabok almanaknak, a rómaiak fasti és diariáknak neveztek, legrégibb volt a romanum, mely Romulustól vette eredetét. Állott ebben egy esztendő 304 napokból, vagy 10 hónapból, mely hónapok közül némelyik 30, némelyik 31 napból állott, és elosztódtak Nonákra, Idusokra, Calendákra. Ez a kalendárium sem a hold, sem a nap járásához nem volt alkalmaztatva. Numa Pompilius tehát ezt a hold járásához szabta, és 12 hónapra osztotta az esztendőt, januárt és februárt adván a régi kalendáriumban lévő 10 hónaphoz. Ezt későbben Július Caesar egy egyiptomi mathematicus, Sosigenes által a Krisztus előtt 45 esztendővel a nap járásához igazította, és állott eszerént egy esztendő 365 napból és 6 órából, vagy 52 hétből, vagy 12 hónapból, és minden negyedik esztendőben egy nap iktatódott bé február hónapba, és ilyen módon minden negyedik esztendő állott 366 napból. Ezen kalendáriumot, mely Julianumnak, ma pedig ókalendáriumnak neveztetik, használták egész Európában a keresztények is a Niceal Conciliumtól fogva, mely 325. esztendőben tartatott, 1582-ig. A Niceal Conciliumban az határoztatott, hogy húsvét napja, melyhez alkalmaztatódnak az egész esztendőbeli ünnepeknek terminusai, essen a zsidó páschát vagy húsvétot követő vasárnapra. Páschát pedig tavasszal a nap- és éjegyenlősége után következő holdtöltén kellett megszentelni. Arra az esetre mindazáltal, ha a páscha hetibe esne húsvét vasárnapja, az rendelődött, hogy akkor a következő hónapbeli holdtöltét követő vasárnap légyen a húsvét első napja. Az új kalendáriumban pedig mindenkor a tavaszi aequinodium után következő holdtöltét követő vasárnap legyen a húsvét ideje, akár essen arra a páscha akár nem. 1582. esztendőben Gergely pápa a Julianum Calendariumot megvizsgáltatta, és úgy találtatott, hogy 10 felesleg való nap iktatódott be az esztendőbe a Niceai gyűléstől fogva. A 10 napot tehát ő kihagyatta, az őróla Gregorianumnak nevezett új kalendáriumból, és megparancsolta, hogy azután