Gilicze László - Kormos László: Kis Bálint: A Békés-bánáti református egyházmegye története - Dél-Alföldi évszázadok 5. (Békéscsaba - Szeged, 1992)

KIS BÁLINT ÁLTAL KÉSZÍTETT MUNKA KÉZIRATBAN ÖSSZEÁLLÍTOTT TELJES FOGLALATJA - II. KÖTET

lasztotta. Maga is szeretett a tudományokban előmenni, a figyelmetességre érde­mes könyveket időről időre megszerzetté, és azokat hivatalából üres óráiban megolvasta, s másokkal is ezeket örömest közlötte. Nyájas maga viselésű, hiába­valóság nélkül, a kedvezést hízelkedés nélkül, magatartását kevélység nélkül úgy tudta mérsékelni, hogy minden belső emberek szerették is, tisztelték is. A felsőbb rendeléseket szenteknek tartotta, és azok ellen szólani bárha kedvet­lenek voltak is, szabadosnak nem ítélte, ez volt az oka, melyet némelyek benne gyengeségre magyaráztak, hogy midőn egész consistoriumunkat a főtiszteletű superintendentia deputatusai által, a szerencsétlen Tar János vádaskodására, először Vésztőre, másodszor és harmadszor Vásárhelyre citálta volna, nem állott ennek úgy ellene, mint törvényesen lehetett volna, és amiképpen cselekedtek, a Vásárhelyre harmadikízben lett citáltatás alkalmatosságával, Csanád vármegyei főfiscalis és tractualis assessor Szélesi Pál, és csongrádi főfiscalis és tractualis asses­sor Nagy Ferenc, kik consistoriumunknak a deputatió eleibe való állíttatását, törvénytelennek állítván lenni, azt nem is cselekedték. A házsártosságtól, perlekedéstől természet szerént idegen volt, de azért ahol a szükség kívánta, a férfiúi bátorságnak és erős lelkűségnek előpéldáit mutatta. Enélkül a grófi háznál 14 esztendeig mint nevelő, Csanád vármegyében 31 esz­tendeit mint generális perceptor meg nem állhatott volna, s a vásárhelyi super­intendentialis visitatio is oly tűrhetően nem végződött volna, ha tractusunk tettei­nek védelmezésében csendes álhatatossága nem győzött volna, melyért a méltó­ságos főcurator Péchy Imre pacificatornak is nevezte. 1823-ban megfáradván sokféle hivatalos, (mert perceptorsága és táblabírósága mellett 1806-tól fogva, többnyire mint surrogatus viselte a viceispánságot) és gaz­dasági bajai között, arra gondolta vala magát, hogy a curatorságot resignalja, melyet a tractualis gyűlésre írt levele által meg is cselekedett, de a tractualis elöljárók nem akarván ezt elfogadni, és ezen kedves úri személytől elválni, meg­kérték hivatalának további folytatására, ki is a kérésnek engedvén, folytatja azt mind e napig az egész tractus örömére, minden utána következendőknek például szolgálható hűséggel és jóindulattal. Külső formájára nézve középmagosságú, egy kevéssé előrehajlott állású, sűrű fekete haja már ritkul és őszibe csavarodott, melyet púderezni szokott, hozzá szokván ahhoz ifjúságában. Hosszúkás ábrázatú, kiálló vastag szemöldökű, amely majd csaknem egészen feketén maradott. Vidám szelídséget mutató fekete sze­meivel, még hajlott idejében is közelről jól lát, de a távolra való látásban üveggel segíti gyermekségétől fogva rövid látású szemeit, orra magosán s egy kevéssé haj­lott, beszédje csendes, kedves hangzású, okos cifraság nélkül való, magyaros. Anyanyelvén kívül beszél franciául, anglusul, németül, tótul, deákul, olaszul is. A görög és zsidó nyelveket is deák korában tanulta. írása könnyen olvasható, de nem könnyen folyó, mint annak elég példáit láthatni tractusunk archívumában.

Next

/
Thumbnails
Contents