Gilicze László - Kormos László: Kis Bálint: A Békés-bánáti református egyházmegye története - Dél-Alföldi évszázadok 5. (Békéscsaba - Szeged, 1992)

KIS BÁLINT ÁLTAL KÉSZÍTETT MUNKA KÉZIRATBAN ÖSSZEÁLLÍTOTT TELJES FOGLALATJA - I. KÖTET

niel gyomai, Barta József vésztői, Barta Sándor tárcsái, és Kállai Sámuel dobozi prédikátorok. — Választódott helyébe: XXÜ-dik esperesnek Kúti Ádám tractualis nótárius és öcsödi prédikátor 1798ban, aki született Szentesen, az attya volt Kúti Ferenc közrendű ember. Kezdette tanulását a hazájában, folytatta Debrecenben, ahonnan 7 esztendős deák korában hazája elöljárói különösen kikérvén a debreceni collegium professzoraitól Szentesre vitetett rectornak 1764. április 15-én, beköszöntő prédikációt tartván 1. Mós. XVIII. 17—19. Ott két esztendeig hűséggel, de egy kis határt haladó keménységgel folytatván hivatalát, azt 1762. áprilisban végezte. Mivel ez időben csak az ekklésiai hivatalt viselő személyek gyermekeinek engedődött meg az académiákra való menetel, az attya Kúti Ferenc hajlott idejébe felvállalta az egyházfiságot, hogy úgy adódhasson a fiának testimonium, mint ekklésiai hivatalt viselő ember gyermekének, melyet ilyen módon meg is nyert. Académiákra ment Basileába, onnan Marpurgba. 1768-ban lejövén lett elsőbe vásárhelyi professzorrá azután pedig öcsödi prédikátorrá, ahol házastársul vette Vásárhelyi Kovács Márton hajadon leányát Juliannát, kitől való fia volt Kúti Lajos, elsőben gyulai, azután feketegyarmati prédikátor. Leányai pedig voltak Juliánná, kecskeméti szenátor Szántó Márton felesége, Mária, foktűi prédikátor Szondi István László fia felesége. — Öcsödön lett tractus assessorává. 1792-ben nótáriussá, végre pedig 1798ban esperessé. Formájára nézve magos, soványas testű, fekete szemű és hajú, hosszas barnás ábrázatú, vastag szemöldökű, csendes tiszta beszédű, hivatalában hűséges, másoktól is ugyanazt kívánó. — Az ő idejében kezdődtek a tractuale consistoriumok protocollumai és a visitatio actai írásba tétetni, az előtte valók, ha voltak is, de nagy részint mind elvesztek. A hibázót csendesen minden indulatoskodás nélkül megintő. A prédikátoroknak, iskolai tanítóknak jobb állapotba való helyheztetésekről, fizetéseknek neveléséről különösen gondoskodott. Kedvesek voltak kiváltképpen előtte azok a tanítók, kik tanítványaiknak lelkeket világosítani, jobbítani tehetségek szerént törekedtek. Maga ugyan valami különös jó actor nem volt, annyival inkább mivel igen halkai beszélt és papírosból olvasta prédikációit, de azért az előtte megforduló ifjú papoknak és deákoknak prédikációit helyesen megbírálta, és akármi időben ment által a deák Öcsödön, addig forspontot nem engedett annak adatni, míg a templomban nem prédikált, melyet a népnek hátköznap is minden harangoknak meghúzásával tudtára adott. — Utoljára 1808. októberben visitálván első éjjel egy öcsödi tanyán hált, ahol a gazda vendégének akarván kedveskedni, felette zsíros tarhanyát főzött, ez a gyomrát megrontotta, Makón már nagyon rosszul lett, onnan visszahozatta magát, de már csak a kocsiba feküvén Szentesre, innen Öcsödre, s egy hét múlva megholt. Temetésére a körül-belől lévő tanítók és lelkipásztorok megjelentek. Prédikációt tartottak felette vásárhelyi prédikátor és assessor Kiss András, és Lendvai János ugyancsak vásárhelyi prédikátor. — Az académiákról hozott pa-