Varsányi Péter István: Szerbek és magyarok között a Tisza mentén. Csernovics Péter politikai pályája - Dél-Alföldi évszázadok 4. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

III. Kísérlet a szerb—magyar megbékélés megteremtésére - 1. Csernovits Péter Újvidéken

resté. Elképzelése szerint az egyik ilyennek, pontosabban az egyedüli helyes útnak a szerb kongresszus megtartása tekinthető, ahol nyugodtan lehet „... a nemzeti ügyekről és a szerbség jobb jövőjéről tanácskozni". A magyar kormánynak — szerinte — ez eltökélt szándéka; a szerbeknek is „... kötelessége és édes óhaja legyen a szerbek legdrágább kincseinek, a szabadságnak és közjognak megőrzése". Addig is józan észre, mérsékletre, rendületlen hűségre van szükség. Hogy az érzelmi argumentum se hiányozzék, Csernovits arra hivatkozott, ami kinevezésében is irányadó lehetett, a származására. Mint egy szép imában, úgy fohászkodik istenhez erőért, hogy „... a szerbeknek Magyarországon jobb jövőjük megalapítására és Csarnojevits Arzén patriarcha ősünk méltó utódjának vallhassam magamat, akinek szelleme a magas égből szeretett szerb nemzetem dolgaiban engem vezessen, amint ő valaha a szerb népet kiváltságos jogokkal a mai hazájába, Magyarországba átvezette". Horváth Mihály elismeri, hogy „ezen ildomos szózat" jótékonyan hatott a szerb köznépre, amely, „... miután igazi oka nem is volt a panaszra", a jövőben kétség kívül nyugton maradt volna, ha a kormánybiztos a további izgatásoknak, ámításoknak elejét veszi.

16 A felfokozott érzelmeknek, hangulatnak, a harsány zsiviózásnak, fáklyászenének, tisztelgő látogatásoknak azonban hamar vége szakadt... Szóltunk arról, hogy az április 30-án kihirdetett statárium Újvidék városára is vonatkozott. Szeretnénk emlékeztetni arra, hogy ez éppen Kossuth javaslata volt, aki a rögtönítélő bíróságok felállításáról szóló meghatalmazást fogalmazta.

17 A kikindai eseményeket követő igazságszolgáltatás gyakorlatából az is egyértelművé vált, hogy ezek a statáriális rendszabályok meglehetősen szigorúak. Nem csodálkozhatunk tehát, hogy az újvidékiek, de a Bácska, Bánát más — érintett — településeinek elöljárói, lakói hevesen tiltakoztak a statárium hatáskörébe vonás ellen. Újvidék városának tanácsa május 3-i ülésén fogalmazta meg első kérelmét a független magyar kormányhoz: vonja vissza a statáriumot Újvidéken, s csak olyan helyeken tartsa érvényben, ahol rabolnak, bűntetteket követnek el, vagyis ahol veszélyeztetik a személyi és vagyoni bátorságot. Kérelmük megerősítésére hasonló indítványok megfogalmazására ösztönözték a bácskai és bánáti végrehajtó testületeket.

18 Május 12-én a Rajacic érsek által összehívott eló'értekezlet képviselői tisztelegtek Csernovits Péternél. A károlyvárosi püspök vezette delegáció ismét felvetette a rögtönítélet felfüggesztésének kérdését. A kormánybiztos csak tagadó választ adhatott.

19 Ekkor határozták el a gyűlés részvevői, hogy összejövetelük helyszínét Karlócára teszik át. Ez május 13-án meg is történt.

20 A karlócai nemzetgyűlésre (skupstina) érkező küldöttek — feltételezhetően központi sugallatra — a következő utasítást kapták: „... terjesszék a Népi Skupstina elé tiltakozásukat a Bácskában és Bánátban uralkodó rendkívüli állapot miatt, mert ez csakis a szerbek ellen irányul".

21 Most nem kívánjuk bizonyítani azt, hogy mennyire egyoldalú a beállítás; nem kívánjuk citálni az ide vonatkozó passzusokat, amelyek nem tesznek említést sem szerbekről, sem németekről, sem magyarokról. Még aznap értesítést kap a kormánybiztos a karlócai határozatokról, mármint arról, hogy „Patriarcha és Vojvoda választatott". Estére Újvidéken is megszaporodtak az „illyr színű