Varsányi Péter István: Szerbek és magyarok között a Tisza mentén. Csernovics Péter politikai pályája - Dél-Alföldi évszázadok 4. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

II. Királyi biztosként Délvidéken - 3. Csernovits Péter és a Délvidéken állomásozó katonaság kapcsolata

(nemkülönben Pireté) meglehetősen ellentmondásos, kényes volt. Mészáros Lázár ezredeshez viszonyítva mégiscsak rangidősek voltak; de Hrabovszkyt zavarhatta az is, hogy Jellacic a katonai fennhatósága alá tartozó területen is ténykedett (jelen esetben például Nugent küldetésével). A karlócai fegyveres összecsapás után a péterváradi fohadparancsnok kerülte a Csernovits Péterrel való találkozást. Pedig — ismét Mészáros Lázárt idézve — „... hogyha Hrabovszky kezdettől fogva oly hőn pártolja a magyar ügyet, mint azt később tevé..., akkor sok dolognak tán jobb fordulatot adhatott volna".

266 Csernovits Péter Szemeréhez írt leveleiből (június 18. és 20.) további fontos részleteket tudunk meg az udvarhű katonatisztek viselkedéséről. A báni megbízott, Albert Nugent Karlócán és Péterváradon a „tisztekkel mulat, s az olasz Katonaságot Magyarok elleni gyülölségre bujtogatja"; Johann Pichler dragonyos kapitány Zahn altábornagy — fentebb említett — nézeteihez hasonló kijelentésekkel hívta fel magára a figyelmet. Azzal biztatta az Újvidékieket, „... hogy akármit akarnak (tenni) ellenek a Magyarok, az ő Ezredbéli Katonaságára számolhatnak". A hangulat olyan lehetett, hogy Hrabovszky nem tartotta ajánlatosnak Csernovits jelenlétét a várban.

267 Máskülönben sem dolgozott a fohadparancsnok a kormánybiztos kezére: a Franz Ferdinánd d'Este egy osztályát elvezényelte Újvidékről, a Csernovits által lerendelt Hannoverhuszárokat és a Sivkovich gyalogzászlóaljat Nagykikindára visszaparancsolta.

26 Ezek után a katonai megoldás sikere a kormánybiztos szemében egyre kilátástalanabbá vált, s a felismerést tett követte. Az említett, június 8-i levelében írta Szemere Bertalannak az idézett kitételt („A katonai erő csekélysége miatt erŐveli kísérlet nem tanácsos"), amit így folytatott: „... azért folyvást alkudozok vélek, s még mindég van reményem, hogy talán valamire mehetek vélek". Június 12-e után találkozót kért Stratimiroviééktól. Június 18-án ez a bejegyzés került iratainak kivonatába: „Az alkudozás a Lázadási főnökökkel megkezdetett".

269 3. Talán nem haszontalan kitérni egy olyan politikai ügyre, amely közvetlenül ugyan Újvidék városának magisztrátusát érintette, de amely adalékul szolgál a királyi biztos, Csernovits Péter helyzetének megítéléséhez. A már említett, június 10-én kelt, s az újvidéki városi tanácsnak címzett kormánybiztosi levél egyik pontja a főbíró, Aleksandar Kostic ügyére vonatkozik. A főbíró ugyanis elhagyta a várost, s Csernovits értesülése szerint Karlócán tartózkodott. Méltán merült fel benne annak gyanúja, hogy Kostic főbíró „... a lázadókkal egyetértésben vagyon". Ezért Csernovits a főbírót hivatalából felfüggesztette („... mind addig míg magától a gyanút el nem hárítandja"); s ideiglenes „városi főbírónak" Pavle Joanoviéot nevezte ki.

270 A június 11-i tanácsülésen ezt a kormánybiztosi utasítást is felülbírálták: „... ha csak a nekie Királyi Biztos Úr által megengedett három napi határ idő eltelte után még az utánna következendő és a f. évi Június 16-án betöltendő más három napi szün idő' alatt is ide érkezne", a bírói széket elfoglalhatja, sőt: „... további mentegetés nélkül