Varsányi Péter István: Szerbek és magyarok között a Tisza mentén. Csernovics Péter politikai pályája - Dél-Alföldi évszázadok 4. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

II. Királyi biztosként Délvidéken - 3. Csernovits Péter és a Délvidéken állomásozó katonaság kapcsolata

Ellenkező esetben a hadiállapotot beállottnak fogják tekinteni, és „...e Várost is ellenségkép leromboltatni". Azt hisszük, ez kimeríti a zsarolás fogalmát, s a szerb felkelés visszaszorításának eszközének sem a legtisztességesebb. Mivel az altábornagy kérte a közgyűlést, hogy e feltételekről a járeki és karlócai tábort is értesítsék, délelőtt fél 12-kor rendkívüli közgyűlésen határozták el, hogy „... e város lakosainak az Ausztriai Császárhoz való tántorítatlan hűsége és ragaszkodása tanújeléül" Torry Tamás őrnagy jelenlétében — egyelőre „semleges" jelként — a sárga-fekete zászlót feltűzik a városháza tornyára, a középületekre. Megtörtént annak a két küldöttségnek a kijelölése is, amelyik Karlócára (Petar Dosic és Simon Radisic) és Járekra (Radivoj Stratimirovic vezetésével) vitte Zahn altábornagy üzenetét (fenyegetését).

183 Érdújhelyi újvidéki monográfiájában ezzel az ihtermezzoval kapcsolatban megjegyzi, hogy a péterváradi erőd legénysége (mindenekelőtt a Don Miguel gyalogosok) 1848—49-ben kezdettől végig mindig magyar volt, bár tisztjei közt voltak magyarellenes érzelműek.

184 Első olvasásra ezek közé kellene sorolnunk Zahn altábornagyot és Torry őrnagyot, pedig ők éppen a kivételt jelentik. Főhadparancsnokukkal, Hrabovszky Jánossal együtt 1848 októberében mindketten csatlakoztak a magyar honvédséghez, bár a szabadságharcot egyikük sem harcolta végig. S még egy megjegyzés: hármójuk közül csak Zahn altábornagy nem volt magyar származású. 1848. június 6-án váratlan esemény tette kritikussá — legalábbis magyar szempontból — Délvidék katonai helyzetét. Rónay Móric, Torontál megye első alispánja éppen beszámoló jelentését írta Csernovits Péternek, amikor egy Nagybecskerekről érkező sajkáskadét hozta a hírt: „... délután 3 órakor a szerémiek csoportja már mintegy 1000 főnyire növekedve betolakodott Titelbe hogy az ágyúkat el is foglalták". Mollináry Károly alezredesnek arra a felszólítására, hogy tisztjei közül „őfelsége hívei" álljanak melléje, csak Stuklik, Gastner főhadnagyok és Hallá alhadnagy engedelmeskedett. Rónay értesülése szerint a lázadók (nyolc ágyúval, 64 ágyúlövésre és 16 kartácslövésre alkalmas munícióval) Nagybecskerekre, Nagykikindára és onnan Óbecsére szándékoznak menni, hogy az ottani felkelőkkel egyesülve, Újvidék felé vonulhassanak.

185 Az alispán éjjel 1 órakor tájékoztatta az eseményekről a szomszédos Bács megyét is. Stevan Jovic vezérőrnagy — Branovatsky István szolgabíró közlése szerint — „... maga személyesen szándékozik elébe menni ezen veszélyes Csajkásoknak, őket a mennyire lehet, szándékuk felhagyására bírandó". Knézy Antal Bács megyei alispán azt jelentette Újverbászról Csernovitsnak, hogy megyéje felfegyverzett lakosságát tudja felajánlani „a haza érdekében". Válaszábm a kormánybiztos (június 8.) még nem zárta ki teljesen a kibékítés lehetőségét, ellenkező esetben „... a kitörés és polgárháború nehezen leend elhárítható";

186 de másnap Hrabovszkynak küldött levelében írottak szerint már nem lát mást célravezetőnek, csak a fegyveres megoldást: „... ezen zendülésnek kimenetét a kibékítés többé nehezen, hanem bizonyosan fegyver togja elhatározni".

187 A péterváradi főhadparancsnok június 7-én kapta meg Molináry alezredes jelentését a titeli fejleményekről;

188 Csernovits viszont Szemerének jelentette a sajkások lázadását,

189 illetve két nap múlva, június 9-én Batthyány Lajos miniszterelnöknek.

100 Hrabovszky altábornagy június