Varsányi Péter István: Szerbek és magyarok között a Tisza mentén. Csernovics Péter politikai pályája - Dél-Alföldi évszázadok 4. (Békéscsaba - Szeged, 1988)
II. Királyi biztosként Délvidéken - 2. Nagykikinda és környéke 1848 tavaszán
és Arnold Gottfrid aljegyzők, Benedikt Matkovic és Spelletich Bódog ügyvédek. A tanácsülés által „...a kapitányi hivatalnak meghagyatott, miszerint ezen kiterjesztett rögtönítéleti jogot a kültereken s pusztákon szokott módon hirdettesse meg". 101 (Megjegyzendő, hogy Szabadkán a statáriális bíróság június 6-án újjáalakult. 102 ) A Bács megye területén május 9-én felállított bíróságoknak — egy kivételével — csak az elnökeit tudtuk felkutatni. Az úgynevezett felső járás rögtönítélő bíróságának elnöke Latinovits Benjámin, a közép járásé Pavle Frantriesevic, a tiszai járásé Jovan Volaric, a telecskaié Danilo Vojnic. 103 Az alsó járásban alakított bíróság teljes névsora: Sztrilik Tóbiás elnök (Zombor), helyettese Cseh Antal (Novoszeló); közbírák: Balázsi Imre (Kula), Jankovits Mihály (Bács), Milasin József (Futak), Magyar István (Bács). A két helyettes közbíró : Faragó Antal (Futak) és Stevan Hormlikovic (Bács). 104 Mint látjuk, a rögtönítélő bíróságok tagjai közt szép számmal találunk nem magyar (szerb, bunyevác vagy német) bírókat is. Ez a tény — politikai szempontból — egyáltalán nem lebecsülendő. 4. A Pesti Hírlap 1848. május 25-i száma adott először hírt a legfontosabb rögtönítéloszék tárgyalásának, működésének kezdetéről: „Május 3-án három osztályban ült össze a vizsgáló választmány, negyedik volt a rögtönítélőszék". A bíróságok munkájának ismertetésében, elemzésében a leglényegesebb, legérdekesebb jegyzőkönyvre támaszkodunk: a nagykikindai vésztörvényszékére. Ennek lelőhelye a karlócai Vajdasági Levéltár, ugyanis Ghyczy Kálmán igazságügyminisztériumi államtitkár — formai hiányosságokra hivatkozva — 1848. október 23-án Torontál megyének küldte vissza, s így maradt az említett archívumban. 105 Fentebb szóltunk arról, hogy Nagykikindán a rögtönítélő bíróság Sánka Lajos elnökletével kezdte meg vizsgálatát, ítélkező munkáját. E törvényszék elé hét személyt állítottak: Djordje Titelskit, Uros Rajkovot, Avram Rajkovot, Arsa Vukicot, Vasa Stanojevet, Vasa Tomint és fivérét, Laza Tomint. Vegyük sorra, hogy milyen főbenjáró bűn elkövetéséért kellett e vádlottaknak felelniük! Djordje Titelski bűnéül azt hozták fel, hogy Ő kereste meg a pincéjében rejtőzködő Cuncic tanácsost, akire — a tanúk állítása szerint — az első csapásokat ugyancsak ő mérte. Azzal is vádolták, hogy a már halott, s „közszemlére" kitett tanácsos tetemét meggyalázta. Uros Rajkovot öt vádpontban találták vétkesnek: ő volt az, aki elsőként szállt szembe a kivezényelt katonasággal („... melly merénye a többi népnek buzdító jelül szolgált"); a kerületi zászlót „... a lázadás buzdítására használni nem átallotta"; részese volt az Aleksandar Isakovic elleni merényletnek, valamint Stojanovic megyei főügyész háza szétdúlásának; Ő is kényszerítette az elöljáróságot segélykérő levelek írására, s az egyik elvitelére — Karlovára és Frányovára — is ő vállalkozott.
