Varsányi Péter István: Szerbek és magyarok között a Tisza mentén. Csernovics Péter politikai pályája - Dél-Alföldi évszázadok 4. (Békéscsaba - Szeged, 1988)
II. Királyi biztosként Délvidéken - 2. Nagykikinda és környéke 1848 tavaszán
és karlovaiak segítségökre jőnek a kikindaiaknak; — mert a csata első" napján küldöttek futárokat mind a kilencz ker. helységekbe segítségért". (Utal erre — bár meglehetősen feltételes módban — idézett könyvében Lőrinc Péter is. íme az ide vonatkozó rész: „Hogy vajon egész Bánát népe a kikindaiak segítségére siettek-e, az nincs teljesen bebizonyítva, és nem is lehet bebizonyítani, de minden bizonnyal voltak paraszt forradalmárok Kikindán más helységekből is..." 73 ) A Vajdasági Levéltárban (Sremski Karlovci) talált iratok ismeretében és felhasználásával most mi is szeretnénk kitérni erre a kérdésre. A kikindai lázadók tisztában voltak azzal, hogy a katonaság csak ideiglenesen távozott; s azzal is, hogy a hadsereg rövidesen bekövetkező akciójával szemben nem sok sikerre számíthatnak. Ezért fordultak segítségért a szomszédos községekhez. Atanasius Uditzky kikindai jegyző az alábbi vallomást tette Uros Rajkóv bűnperében: „... a tömeg irtóztató fenyegetésekkel engem és a bírót arra kényszerített: hogy írjunk a többi kerületi Községeknek, miszerint jöjjenek el a szerencsétlen kikindaiaknak segítségére, mivel a Magistratus reájuk a katonaságot küldé akkor, midőn ők a kerületi háznál egybe gyűltek kérelmöket és kivánataikat előadandók, és mentsék meg vérben úszó testvéreiket... még arra is kényszerítették, hogy bele tegyem a levélbe ... hogy puskákkal, kardokkal villákkal, kaszákkal és egyéb fegyverekkel jelenjenek meg... e jelenet fo szerepvivőji közt Vukity Arszára és Sztrajnity Arszára ismertem... ők kiabáltak ti. hogy ha életem édes — írjak...". A két megnevezett közül Arsa Vukiéot nem kell bemutatni, Strajnic — aki úgynevezett „konyhai rab" volt — szintén a börtönből szabadult április 24-én. A per iratai közt előkerült az elküldött felhívás teljes szövege, amit érdemesnek tartunk kihagyás nélkül közreadni: „Nemes Község és Atyám fiai! Szomorú csapás, melly minket ma ért a mi nagy romlásunkra, mert a Nemes tanáts olly rendelést tett, hogy katonák ránk rohanjanak, hogy minket elűzhessenek a kerületi háztul, hol mi a kérelmeinket előterjesztettük, e miatt több atyánkfiai a magokvérökben hevernek, azért kedves atyánkfiai ha bennetek még szerb őseink vére forr, siessetek szerencsétlen kikindai atyafiatoknak segítségökre, külömben örökre elveszünk, azért mivel egy minyájunkért, és minyájank egyért éltünk, gondoljuk hogy minket jelenleg végső ínségben elhagyni nem fogtok, kardokkal, villákkal, kaszákkal és egyéb fegyverekkel jöjjetek segítségünkre, egy órányi halasztás a legnagyobb veszedelmet hoz ránk. Nagy Kikindán April 24-én 1848. (P. H.) A szerencsétlen kikindai atyafiak'''' A levélhez két megjegyzés kívánkozik: a felhívásnak nem volt kimondottan magyarellenes éle, a fellázadt lakosság a tanács védelmére hívott katonaság ellen kér a környező helységektől oltalmat. Ami viszont a vérontást illeti („több atyánkfiai a magok verőkben hevernek"): a katonai akciónak — a források tanúsága szerint — csak egy polgári áldozata volt; továbbá egy huszárfőhadnagy kapott a lábába két szúrást vasvillával, s suhancok „népítélete" végzett Vazul Pop közhuszárral. 74
