Varsányi Péter István: Szerbek és magyarok között a Tisza mentén. Csernovics Péter politikai pályája - Dél-Alföldi évszázadok 4. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

I. A család. Az ifjúság, a közéleti kibontakozás kezdetei

Alojzia, Simontsits János és Csernovits Péter. A részvények közül például Csernovits ötöt jegyzett. Arisztokraták, magasrangú hivatalnokok 19 páholyt béreltek: az 1. számú, úgynevezett proszcéniumpáholy Csernovitsé volt; a páholytulajdonosok között pedig olyan nevekkel találkozunk, mint Lónyay Gábor, Teleki László, Széchenyi István, Batthyány Kázmér; az 1840-es években Batthyány Lajos és Eötvös József. Az arisztokrácia páholyéletében a színházi eló'adás csupán alkalom volt a társadalmi élet lebonyolításához. Csernovits Péter is ott kerülhetett közelebbi kapcsolatba a reformellenzék neves képviselőivel.

103 Színházszeretetét azonban Csernovits nemcsak Pesten élhette ki, tevékenységének tágabb teret biztosított Arad. Magyar színészek az 1840-es években csak akkor mehettek Aradra, amikor a német színtársulat

104 már befejezte hat hónapos bérletsorozatát (ami általában a közönség anyagi áldozatkészségének kimerítését is jelentette). így a magyar vándortársulatok csupán rövid időre vehették birtokukba a színházat, s nem éppen a busás bevétel reményében. A nevezett időben Arad vendégei voltak Latabár Endre, Kilényi Dávid, Szabó József és Havi Mihály társulatai, az ismert színész, Szerdahelyi József. Az aradi magyar színjátszás helyzetének javítására 1847-től figyelhetők meg kísérletek: Brünek Károly aradi polgár a magisztrátus ülésén olyan határozat kimondását javasolta, amely szerint az aradi színház épülete „jövendőre csupán magyar színtársulat számára" adatna ki. Az indítványozó úgy számított, ha már a magyar kultúra ügyét támogatják, ne maradjon üres kézzel Arad városa sem. A kezdeményezés egyik mozgatója a „hazafias nemzeti indok"; a másik az a remény, hogy az „országgyűlés rendjei", látva az Arad városából „feltükröződő hazafias művelődési jelenségeket..., szívesebben cikkelyezik be Aradot a szab. kir. városok közé".

105 Emlékeztetnünk kell az 1843—44-es országgyűlésen az aradi követek, mindenekelőtt Török Gábor erőfeszítéseire Arad szabad királyi városi rangjának becikkelyezésére, ami akkor nem nyerte el az alsótábla többségének támogatását. 1847. március 3-án Arad városának tanácsa kereste meg a megye hatóságát, hogy a Maros parti városban megtelepedő magyar színészeknek a téli évadra ingyen adják át a színház épületét. A megye felkarolta a magyar színészet ügyét, s készséggel vállalta a magisztrátus indítványának pártolását: a szükséges intézkedések megtételére bizottságot állítottak fel, melynek elnökévé Csernovits Péter táblabírót küldték ki. Csernovits 1847. április 29-én hívta össze palotájában a színészet aradi barátait, a városi szépművészeti bizottságot, akik — vendéglátójuk javaslatára — kimondták, miszerint Arad megye és Arad városa a színjátszás „hazafias ügyét pártfogása alá veszi". Személyenként 300—300 forinttal segíti a színház épületének bérlését, hogy így díjtalanul engedhessék át azt „... az általános kedveltségnek örvendő Gócs Ede színigazgatónak".

106 A „magyar színügybiztosító választmány" — ahogy hivatalosan ezt a csoportot nevezték — létrejött tehát, s az aradi fiatalok támogatásával meg is kezdte ténykedését. Elnökének, Csernovits Péternek egy 1847. december 21-én Fáncsy Lajoshoz (1809—1854), a Nemzeti Színház aligazgatójához írt leveléből tudhatjuk meg, hogy céljuknak tekintették nemzeti „színügyünk" emelését, illetve „idegen elemű aradi polgárokkali megkedveltetését".

107 Az előbbi szán-