Varsányi Péter István: Szerbek és magyarok között a Tisza mentén. Csernovics Péter politikai pályája - Dél-Alföldi évszázadok 4. (Békéscsaba - Szeged, 1988)
I. A család. Az ifjúság, a közéleti kibontakozás kezdetei
murikra, hogy Csernovits Péter és Batthyány Lajos együtt vettek-e részt egy ilyen, embert és barátságot, szolidaritást és bajtársiasságot egyaránt igénylő, vagy azt formáló vállalkozásban. Batthyány Lajos keleti utazásáról, megélt kalandjairól még a legtöbbet Podmaniczky Frigyestől és a szerb Djordje Stratimirovictól tudhatunk meg. Podmaniczky memoárjában említi, hogy Batthyány Lajos, Wenckheim Béla, Almássy György „s többen" elindultak Kelet felé, hogy ott töltsék az egész telet. Fel kell figyelnünk az emlékiratíró egyik megjegyzésére: „... 43 évvel ezelőtt egy út a Távol-Kelet felé s a Szent Sírhoz nem tartozott a könnyen eligazítható s végrehajtható időtöltések közé". Ha azt vesszük számításba, hogy a „régi gavallér emlékei" 1887—88-ban jelentek meg először, akkor ez a 43 évvel ezelőtti indulás 1844—45-re tehető. Egy másik mondatát is segítségül hívhatjuk: „Az e kaland alkalmával bevásárolt kardok egyikét... gróf Batthyány Lajos két évvel utóbb, a Kossuth Lajos megválasztása emlékére nekem ajándékozta". 93 Erre a gesztusra — közismerten — csak 1847-ben kerülhetett sor, az utazásra pedig 1845-ben. Mindezek hitelesítésében Széchenyi István egy naplójegyzete segít: „B(atthyány) Tomynál. — Lajos piszkálódik s ingerkedik more solito (a szokott módon). — Én: Oly komiszul vagyok, nem volna bátorságom Egyiptomba menni". A dátum: 1845. március 14. 94 A naplóban Batthyány neve — s természetesen személye —• szeptember 6-án jelenik meg, 95 ellentmondva a Podmaniczky által megjelölt időszaknak (ősz-tél). Kénytelenek vagyunk arra következtetni, hogy Batthyánynak legalább két közel-keleti útja lehetett. Az említett életrajzok is megemlékeznek a házasságkötése előtt tett útjairól: „... hosszabb időt töltvén keleten az ottani dús természet kéjelgései közt". 96 Elképzelhető hogy akkor történt meg vele az a kellemetlen eset, amelyre mint kivégzése szimptómájára utalt Stratimirovic: „Utazása során Kairóba érkezett, és ott egy cigánynővel a tenyeréből jósoltatott magának; visszautazva iszonyodva mesélte, hogy a jóslat szerint erőszakos halállal fog meghalni". Mivel szerzőnk szerint ez a kivégzés (1849) előtt sok évvel történt, csakis a 30-as esztendőkről lehet szó. 97 Nem zárható ki az 1845-ös út sem, amely ugyancsak bővelkedett kalandokban, megpróbáltatásokban — amennyiben Podmaniczkynek hinni lehet: fekete himlő, rablók fogságában a libanoni hegyekben stb. 1845 márciusában még Pesten volt (a megye gyűlésén vett részt), november 18-án pedig ő is az ellenzék nyilatkozatának aláírói közt volt. Wenckheim Béla akkor már ugyancsak Pesten tartózkodott. 98 Amennyiben Csernovits Péter tényleg Batthyányval tartott, az csak az utóbbi út alkalmával lehetett. Nem állta ki a próbát Fábián állítása sem az 1845. októberi visszatérésről. Széchenyi István ugyanis augusztus 28-án együtt utazott Csernovits Péterrel az István gőzösön ( naplóbejegyzés: „Csernovics egészen nyíltan szól Batthyány Lajosról"). 99 Az Aradi Közlöny 1892-ben felidéz egy anekdotát vele kapcsolatban: Jeruzsálemben járva bemutatták a görögkeleti pátriarchának. Csernovitsban mindjárt felmerült az Ötlet: anyja emlékének tartsanak gyászmisét — az összes püspök és a patriarcha részvételével. E kívánsága négyezer aranyába került, de a misét megtartották. „A mise végeztével Csernovits a jelen volt két magyar barátjának azt mondta, hogy élhetnek ugyan soká, de
