Varsányi Péter István: Szerbek és magyarok között a Tisza mentén. Csernovics Péter politikai pályája - Dél-Alföldi évszázadok 4. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

I. A család. Az ifjúság, a közéleti kibontakozás kezdetei

vezetű városoknak az országgyűlésen (a megyei szavazatok egyidejű megkettőzésével) 32 szavazatot adna, melyből Pest, Debrecen, Szabadka, Szeged, Buda és Pozsony 2—2 szavazattal rendelkeznék, további tíz város egy-egy követet küldene, a fennmaradó 32 város pedig kerületekbe osztva választhat tizet.

70Miért volt ez a törvényjavaslat olyan fontos? Ha sikerül a városi szerkezet modernizálása, ezáltal megnövekedett volna annak a társadalmi rétegnek a politikai súlya, amely a reformpolitika természetes szövetségeséül kínálkozott. A kispolgárságot, s a modern tőkés elemeket említhetjük.

71 Hasonlóképp növelte volna a reformellenzék erejét — mindenekelőtt a megyegyűléseken — ha az úgynevezett szabad községek helyzetét is sikerül rendezni (szabad községnek a törvényjavaslat a feudális szolgáltatásoktól már felszabadult, de jogszolgáltatásiig még földesúri joghatóság alatt maradt helységeket tekintette). 1844. június 15-én került sor a szavazásra. Az eldöntendő kérdés így hangzott: a magukat megváltott községekben a földesúri hatóságot megszüntessék-e vagy sem? A követek kétszer szavaztak. Először arról, hogy egyáltalán napirendre kerüljön e kérdés, esetleg elhalasszák; majd: megszűnjön vagy ne szűnjön meg a földesúri hatóság. Arad mindkét esetben a többséggel voksolt: a napirendre tűzés, s a megszüntetés mellett. Az országgyűlés foglalkozott a vármegyék helyzetével is, mindenekelőtt a megyei kihágásoknak kívánt elébe menni, törvény hozatalával azok ellen biztosítékot nyújtani. A törvényjavaslat — többek között — a vármegyékben háromévenként kötelező tisztújítást írt elő, még arra az esetre is, ha a főispán ezt nem akarná. 1843. december 16-án a táblabírák választásáról folyt a vita, pontosabban arról, hogy a táblabírák polgári tekintetre való különbség nélkül választhassanak, vagy csak a nemesek jöhessenek szóba. Az aradi követek a többséggel tartva, a liberális elveknek megfelelően a „polgári tekintet nélkül"re szavaztak. Ugyanígy január 27-én esküdtszékek felállítását szorgalmazták, amelyeknek tagjait különbség nélkül választhatják, vagyis nemcsak nemesek képeznék azt.

72 Január 19-én a tisztújítás során tapasztalható vesztegetések megítélését tűzte napirendjére az alsótábla. A követek többsége — köztük Csernovits Péter — azt a tolnai indítványt fogadta el, hogy ha a tisztújítás után derülne ki a megvesztegetés, a megvesztegetett ne veszítse el a következő választáson a voksát, az elnézésben odáig ment, hogy ismétlődő korrumpálás esetén se fosztassák meg örökre a delikvens szavazati jogától. Kisebbségben maradtak az aradi követek a papok képviseleti képességének vitájában. A királyi városokról volt szó. A kerületi ülésen 1844. április 27-én 28-an szavaztak a lelkészek képviselete mellett, 20-an ellene (köztük Arad megye is).

73 A főrendek javaslata a papok képviselőségét igyekezett megerősíteni. A felszólaló Török Gábor azt a véleményét fejtette ki, hogy a lelkészt nem lehet hivatalától elvonni; másrészt őket az állam hivatalnokának tekinti, a hivatalnokoknak pedig a rendek nagy többsége nem adott képviselői jogot. Az egyház szolgái különben sem függetlenek, ezért sem juttathatók politikai jogokhoz. A főrendek javaslatát nem fogadja el.

74 A követek nagyobb része viszont tudomásul vette a „szerkezetet", vagyis azt, hogv a papok képviselők lehessenek.

76 Joggal merül fel a kérdés, hogy személy szerint Csernovits Péter milyen sze-