Varsányi Péter István: Szerbek és magyarok között a Tisza mentén. Csernovics Péter politikai pályája - Dél-Alföldi évszázadok 4. (Békéscsaba - Szeged, 1988)
Jegyzetek
ban részesülni fognak, ... de egyéb reményekkel őket kecsegtetni nem kell". Batthyány körlevele után annak közzétételét rendelte el a kisgyűlés április 1-én, hogy „... a majorsági, földekre telepített lakosok a kedvezményben a törvényhozás által nem részesíttetnek, mert a föld, melyet mívelnek, más tulajdona, a tulajdon pedig mindenekelőtt szent és sérthetetlen". Vö. VARGA JÁNOS: A jobbágyfelszabadítás kivívása 1848-ban. Akadémiai Kiadó, Bp. 1971.274. 48 SPIRA GYÖRGY: A nemzetségi kérdés a negyvennyolcas forradalom Magyarországán. Kossuth Kiadó, Bp. 1980. 38. 49 D. RADAK i. cikke; Branik, 1898. 44—47. sz. 80 THIM J. i. m. I. 64—65. 51 AV Torontalska zupanija (Torontál megye) 1848. 137. doboz 85/2. sz. » Uo. 53 Istorijski Arhiv Subotica 4. A. 93. pol. 1848/1.1242. doboz. 84 THIM J. i. m. I. 66. 65 Kézirat az újvidéki Matica Srpska gyűjteményében. Címe: „Uspomene o buni 1848—49" (Emlékezés az 1848—49-i harcról"). Száma: M. 4771. Részleteiben közölte a Branik 1898. ápr. 16—28. számaiban. 68 Districtus — lat. (közigazgatási) kerület 87 Djordje Radak kikindai szereplését az újvidéki LŐRINC PÉTER egy régebbi munkájában sajátos módon értékeli. Véleménye szerint Nagykikindán „...a nép követelte a maga vezetőjéül Radákot, nem pedig fordítva, Radák lelkesítette és vezette akciókba a népet". Úgy ítéli meg, hogy Radak „polgári forradalmár, nemzeti forradalmár" volt (i. m. 57.). Lőrinc szerint Thim József elfeledkezett arról említést tenni, hogy Kikindán osztályharc létezett Radak jövetele előtt is. Nos, mi ezt nem tagadjuk, amint azt sem, hogy a későbbi véres események kifejlődésében a katalizátor szerepe éppen Djordje Radaknak jutott. Lőrinc Péter helyesen látja meg, hogy 1848 tavaszán a Délvidéken kettős irányzat tapintható ki: egy — parasztok által kezdeményezett és vezetett — agrármozgalom; s egy olyan megmozdulás, amely — az ő szavait idézve — „... a nemzeti szabadságról való ábrándozás hatása alatt" állt (megjegyzendő: a nemzeti és paraszti követelések, illetőleg igények összekapcsolása nemcsak a szerb mozgalom részeseire jellemző; sokkal szervesebben és permanensebben történt ez a magyarok, szlovákok, románok, horvátok esetében is). E két irányzat — megítélésünk szerint csak ideig-óráig fonódott össze Kikindán. Nem kívánjuk azt kétségbe vonni, hogy Radak a paraszttömegek jogos társadalmi igényeit is ki óhajtotta elégíteni. Ennek az a körülmény sem mond ellent, hogy a vihar kitörése után két napig rejtőzködött. Amikor az események ugyanis nem úgy alakultak, miként arra számított, akkor ő ijedt meg legjobban a következmények láttán. Lőrinc említi — Radak visszaemlékezése nyomán — „Egy alkalommal még az is megesett, hogy a nép a következő szavakkal támadt rá: „Hol voltál eddig?" mert ő valóban két teljes napig rejtőzködött" (i. m. 56.). Mindez annak igazolása, hogy Radak nem agrárforradalmárként került az egész mozgalomba, hanem a nemzeti oldalról érkezett. Talán nem is annyira a tömegmegmozdulás láttán menekült el, inkább azért, mert a gyilkolással, rombolással nem óhajtott közösséget vállalni, s tarthatott a mozgalom elfajulásának megtorlásától. így érthető meg az is, hogy a kikindai mozgalom „védelmében" a szerb aulikus-feudális reakció legreprezentatívabb képviselőjéhez, Josip Rajaőié patriarchához fordult segélykérelmével. 88 THIM J. i. m. I. 68. 89 AV Torontalska zup. 1848. 137. doboz 757. sz.
