Varsányi Péter István: Szerbek és magyarok között a Tisza mentén. Csernovics Péter politikai pályája - Dél-Alföldi évszázadok 4. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

V. Ismét a nyilvános politikai szereplés terén (1861—1875) - 1. Kongresszus és nemzetiségi kérdés (1861)

elnöktársai voltak, mint Eötvös József báró (II.), Somssich Pál (IV.), Andrássy Gyula gróf (IX.).

53 Ismeretes, hogy az 1861. évi országgyűlésen két fontosabb politikai csoportosulás (párt) volt, amely a magyar politikai élet korábbi polarizálódásának parlamenti tükröződésének tekinthető. Deák Ferenc követőivel (pl. Eötvös József, Szalay László, Trefort Ágoston, Gorove István, Klauzál Gábor) a sérelmek és kívánságok előadására feliratot indítványozott. Szerinte ennyi udvariasságot igazán megér az érdemi országgyűlési tárgyalások biztosítása. Teleki László azt kívánta, hogy az országgyűlés nyilatkozatban szögezze le álláspontját, s az 1848-as alkotmányos biztosítékok helyreállítása híján maga mondja ki felosztását.

54 Teleki végül is beleegyezett nyilatkozattételi javaslatának határozativá szelídítésébe, ahogy azt Tisza Kálmán ajánlotta. Hosszas parlamenti vitát követően a képviselők június 5-én szavaztak Deák Ferenc felirati javaslatáról. Az elnök a kérdést így tette fel: „A háznak első felszólalása fölírás legyen-e vagy nem? Ezen fogalmazás más szavakkal ugyanazt jelenti, hogy felírás vagy határozat legyen-e?." Tekintettel az ügy fontosságára, a szavazás név szerint történt. A 307 honatya közül 155-en voksoltak Deák felirati javaslatára, 152-en nemmel szavaztak. Csernovits Péter és fia, Arzén neve az utóbbi, a határozati pártiak közt található.

55 Mint fentebb, a karlócai kongresszusról írott fejezetben láttuk, Csernovits Péter elveiben Teleki Lászlóhoz állt közel. Annak ellenére, hogy 1848-ban nem tartozott a radikális politikusok sorába, 1861-ben egyértelműen a határozatiakhoz csatlakozott. Ő azon politikusokhoz tartozik, akik a későbbiek során sem akasztották szögre politikai elveiket, „pontjaikat". Az utóbbi megállapításunkat igazolják Csernovits állásfoglalásai azokon a szavazásokon, amelyek a két párt újabb és újabb erőpróbáinak bizonyultak. Június 12-én szerepelt napirenden a felirati javaslat trónlemondásról szóló része feletti szavazás. A 254 képviselőből 120 fogadta el Deákék előterjesztését, a többség, 134 — köztük Csernovits Péter is — nemet mondott.

56 Élénk vita bontakozott ki a törvénykezési szabályok körül. A hazai törvények visszaállítására azért lett volna szükség, nehogy a közhitel megrendüljön, a magánjogviszony sérelmet szenvedjen, a törvénykezés fennakadjon. Ámíg az alkotmányos törvényhozás a kodifikáció rendszeres munkálatait befejezhetné, az országbírói tanácskozás által megállapított, s a hazai bíróságok részére az átmeneti időszakban zsinórmértékül használható ideiglenes intézkedéseket kívánták elfogadtatni. A vitában először két javaslatot fogalmaztak meg: állítsák vissza a magyar magánjogi törvényeket; vagy: az országbírói értekezlet ellaborátumát használják ideiglenes kisegítő gyanánt. A két javaslatot összevonva szavaztak végül is június 21-én. A képviselők többsége, 152 „elvben elfogadta" a felirati pártiak által támogatott indítványt, az ellene szavazók 70-re olvadtak. Ebben a csoportban volt — a határozati pártiak radikálisabbjaival — Csernovits Péter is.

67 A fentiekben említettük, hogy a képviselők 12 %-a nem magyarnak, nemzetiséginek tekinthető. A felirati vitában kifejtett kritikai megjegyzéseiket hallva

T Eötvös június 11-i beszédében kijelentette, hogy minden nemzetiségnek kész megadni mindazt, ami megadható az ország területi és politikai szétdarabolása