Varsányi Péter István: Szerbek és magyarok között a Tisza mentén. Csernovics Péter politikai pályája - Dél-Alföldi évszázadok 4. (Békéscsaba - Szeged, 1988)
I. A család. Az ifjúság, a közéleti kibontakozás kezdetei
fiumei, s a bécs—trieszti vonalat (13. pont). Mondassék ki a sajtószabadság elve, szüntessék meg a „könyvvizsgálatot", a cenzúrát; alkossanak sajtótörvényt (10. pont). A múlt országgyűléseinek határozatait a kormányzat hajtsa végre: az 1836: XXI. tc.-et a Részek visszacsatolásáról; az 1839—-40-es diéta által felvetett, de kodifikálásában elhalasztott javaslatok törvényeró're emelését a vallássérelmek orvoslásáról. Utasításként vitték a követek Pozsonyba azt is, hogv a pápai levelekre (breve) királyi placetum csak országgyűlési megvitatás után adassék ki (12. pont). Szükségesnek látva az országgyűlésen történtek publikálását, széles körben való elterjesztését, országgyűlési hírlap létesítését is ajánlják (14. pont). Az idejétmúlt intézmények felszámolása érdekében a követeknek támogatniuk kell az ősiség, a majorátus és a fiscalitás megszüntetését (1. pont); az „... úrbéri tartozások örök megváltásának kényszerítő' törvény általi eszközlését" (4. pont); a céhek eltörlését (8. pont). Utasításba foglalták a közteherviselés érdekében a háziadó kiterjesztését a nemességre (7. pont); továbbá azt, hogy fó'pap ne lehessen főispán, az örökös főispánság intézménye szűnjön meg (17. pont). Különben is: a követek ne támogassák a lelkészek hivatal viselési jogát, főleg képviselőséget ne kapjanak a szabad királyi városokban. (Különösen érdekes Török Gábor 1844. június 13-i felszólalásának egyik részlete: „... megyém részéről azon helyzetben vagyok, mikint semminemű szerzetesek szaporítását meg ne engedjem az országban". Küldői, Arad megye közönsége attól tartanak, hogy a jezsuiták hazánkba ismét „behozatni fognak". 47 ) Olyan fontos reformjavaslatok találhatók Arad megye követi utasításai között, amelyek már a polgári társadalom irányába mutatnak. Gazdasági életünket fejlesztenék a „törvényes oltalom alatt" felállítandó magánbankok (2. pont); a királyi városoknál és megyéknél a telekkönyvezés bevezetése (a hitelképesség gyarapítására). A nem nemesek birtokszerzési jogának törvénybe iktatása, valamint e nagylétszámú „osztály" mindennemű hivatalra képessé tétele is szerepel az utasítások között (5—6. pont). Az országos utakra kirótt vámot mindenki fizesse; készítsenek emellett „provinciális utakat", melyeknek költségei a nemesekre is vonatkozzanak (9. pont). Rendezzék a királyi városok országgyűlési állását, mégpedig úgy, hogy „... közigazgatási ügyeik intézésénél a nyilvánosság behozassék, a választási és utasítási joggyakorlat pedig az egész polgárságra kiterjesztessék" (11. pont). Végül, de fontossága szerint egyáltalán nem utolsó sorban: „... a magyar nyelv diplomaticai használata mindenütt kivívassék" (18. pont). Hét javaslat nem ment át a megyegyűlésen, melyek közül megemlítenénk a fontosabbakat: királyi kinevezéstől függő hivatalt vagy címet birtoklók országgyűlési követek ne lehessenek; az egyházi birtok szekularizáltassék; a képviseleti jognak nem nemesekre történő kiterjesztése. A Pesti Hírlap aradi tudósítója szerint ezekben az esetekben a „politica győzött a logicán". Első' pillantásra is megállapítható, hogy a liberalizmus talajából sarjadó, az ellenzék elképzeléseit szervesen magába építő utasításokról van szó, következésképp a két követ diétái szereplésével az ellenzék táborát erősíthette. A Pesti Hírlapban megjelent tájékoztatás küldője az eredménynek nemcsak azért örvendezett, mert „...a kor kívánatának, a reform fó'bb kérdéseinek nagy
