Varsányi Péter István: Szerbek és magyarok között a Tisza mentén. Csernovics Péter politikai pályája - Dél-Alföldi évszázadok 4. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

III. Kísérlet a szerb—magyar megbékélés megteremtésére - 3. Megegyezési tárayalások 1848 tavaszán és nyarán

eshetőségre felkészülve azért elrendeli, hogy a törvényhatóságok vezetői kísér­jék figyelemmel az „izgatásokról gyanúsakat", nehogy a „lázadás mirigye" elterjedjen; a polgárokat lelkesítsék és buzdítsák „fegyverfogásra és fegyver­beni gyakorlásra", így magukat és vagyonukat meg tudják védeni. Ajánlja azonban az óvatos eljárást, az éber őrködést, és a „... helyzeti népjellemi kö­rülményekhez alkalmazkodást". Óva inti az illetékeseket attól, hogy túlbuzgó­ságukkal vagy pedig „... a körülményekhez nem mért alkalmazkodás" követ­keztében a kitűzött „honvédelmezési cél eltévesztessék". 239 A szabadkai köz­gyűlés e levél olvasása után megállapíthatta: intézkedései e rendelet értelmé­ben már megtétettek, de további „irányzásul" jegyzőkönyvükben megörökítik (június 21.). 240 Újvidék városa egyenesen díszpolgári címmel kínálta meg a kormánybiztost, a város szerb nemzetiségének (egészen pontosan: „Szerb Nemzet és Nemzetiség") javának gyarapítása, felvirágzása; a közcsend, bei­béke, a személy- és vagyonbiztonság fenntartását célzó, „... kivált a jelen bonyolódott s vésztelyes időkben békés útoni szerencsés elintézésére" tett férfias és erélyes közreműködéséért. (Megjegyezzük, hogy a kormánybiztoson kívül ilyen tisztességben részesült Pichler lovaskapitány, Zahn altábornagy, Kreutner ezredes stb.) 241 Most ne vitatkozzunk azon, hogy e gesztus mennyire volt őszinte, s mennyire táplálkozott a statárium — éppen ezen a napon történt — felfüggesztése felett érzett örömből. Figyelemre méltó azonban, hogy a szerb nemzet fogalmát használják, s a beterjesztettek között egyetlen magyar sincs. A Radivoj Stratimirovié által benyújtott javaslattal elsősorban a péter­váradi főhadparancsnokság jóindulatát kívánták megnyerni (a tíz jelöltből kilenc a szlavóniai katonai kormányszék tisztje volt). Ugyancsak június 8-án tett Csernovits Péter kísérletet arra, hogy a titeli ha­tárőröket és sajkásokat a fegyveres felkelés útjáról a békés tárgyaláséra terelje. Az áprilisi törvényekre hivatkozva szólította fel Őket, hogy „teljes bizalommal" forduljanak hozzá, küldötteik révén tudassák kívánságaikat és sérelmeiket, s ő mindent elkövet, hogy a forradalom nyújtotta kedvezményekben azonnal részesüljenek. E felhívásnak egyelőre nem sok eredménye volt. 242 1848. június 6-án — Bács megyei körútja során — Zomborban a nemzetőr­ség főparancsnokává a 49 esztendős nyugalmazott főszázadost, Czintula Antalt nevezte ki. Két nap múlva, június 8-án erről Batthyány Lajos minisz­terelnököt is értesíti. 243 Czintula június 18-án jelentést tett Csernovitsnak két század nemzetőr (mintegy négyszáz személy) szervezéséről és begyakorlásáról, amit maga is kevesell. Érdekes számunkra viszont a magyarázkodása: lehetne Zomborban még négy századot alakítani, de Korié polgármester „oda nyilat­kozék", hogy a jelenlegi körülmények között „... politikailag tekintetbe véve, nem tartja tanátsosnak áztat, hogy Szerb atyánkfiai is Századokba meg alakí­tassanak, minekutána az ujjabb hírek következtében úgy sem viseltetnek az egész honvédelmi intézet eránt rokonszenvvel". Tájékoztatásul azt is közli, hogy a felállt két század nemzetőr Zombor város azon feléből alakult, melyben „... a lakosság catholica vallású". 244 Csernovits június 21-én írt válaszában figyelmezteti Czintulát, hogy az efféle bizalmatlanságnak mindig „... meg szo­kott a maga következése lenni". A szerb felkelők egyik mentsége a „nemzetisé­gek elleni gúny", és a rágalom. A kormánybiztos szerint „... az ujj kor szelle­•

Next

/
Thumbnails
Contents