Varsányi Péter István: Szerbek és magyarok között a Tisza mentén. Csernovics Péter politikai pályája - Dél-Alföldi évszázadok 4. (Békéscsaba - Szeged, 1988)
III. Kísérlet a szerb—magyar megbékélés megteremtésére - 1. Csernovits Péter Újvidéken
József szerint — csak színleg járt el a szerviánusok parancsnokainál. Ugyancsak július 1-én rendelte el Mészáros Lázár Piret altábornagynál a határ elzárását a szerb fejedelemségből beszivárgók előtt; a rendelet áthágóival szemben a statárium érvényesítését. Piret azonban — Bechtold parancsnoki kinevezésére hivatkozva — elhárította e parancs végrehajtásának kötelezettségét. 81 A szerviánusok tovább maradtak, a felkelés tovább terjedt. Az ilyen események mellett szinte másod- vagy harmadlagosnak tűnik az, hogy Hermán Gáspárt képviselőnek megválasztották. A július 8-án tartott képviselőházi ülés az újvidéki honatyát azzal az utasítással látta el, hogy a városban lakó nemzetiségiek kibékítésén munkálkodjék. 82 Mivel az utasítás a képviselőre nézve nem volt kötelező hatályú, nem ettől tették függővé igazolását. 83 Djordje Stratimirovic, a fó'odbor egykori vezetője 1911-ben megjelent visszaemlékezésében („Was ich erlebte") ismételten és részletekbe bocsátkozva foglalkozik 1848. június 26-a újvidéki eseményeivel, benne saját személyével és szerepével. Az általa leírt történet rövid összefoglalása: a szerbek és magyarok között Újvidéken kitört „véres verekedést" követően Hrabovszky altábornagy adjutánsát küldte a Karlócán tartózkodó Stratimiroviéhoz, jönne át Újvidékre a szerbek lecsendesítésére. A fó'odbor vezetőjét Péterváradra egy huszárőrjárat volt hivatva kísérni. (Furcsa epizódja az utazásnak: a magyar legénységű huszárok — értesülvén, hogy útitársuk a szerb felkelés egyik vezéregyénisége — fel akarták koncolni, úgy gondolva, hogy ezzel egycsapásra véget vetnek a szerb felkelésből származó gondoknak. Emlékiratírónk szerint életét egy időben megjelenő Zanini ezredbeli patrul mentette meg.) Megérkezését követő napon első' útja a magyar városnegyedbe vezetett, ahol az emberekhez „nyelvükön" beszélt, biztosítva Őket arról, hogy a szerbek nem fogják megtámadni őket. Nem derül ki, hogy milyen jogon beszélt az újvidéki szerb honfitársai nevében, holott a szerbek „új nehézséget jelentettek" számára. Az újvidéki szerbek közül sokan ugyanis a kormánybiztosod szállása eló'tt tüntetően követelték azok távozását. Villámhárítóként Stratimirovic lépett közbe: meggyőzte a kormánybiztosokat arról, hogy jobb lesz a várost elhagyni, mielőtt bármiféle tragédia bekövetkezne. A város egyik vezetőjének, Kamber Györgynek a fia szállította Temerinbe a kormánybiztosokat (Csernovits Péter és Somssich Pál). Stratimirovié szerint az utóbbi, évekkel később, mint a magyar országgyűlés elnöke, „... hálásan emlékezett vissza" az akkori jószolgálatára. 84 Miután Stratimirovié Alexander von Pichler (Pichler Sándor) lovaskapitány segítségével lecsillapította az újvidéki zavargást, tisztelgő látogatást tett Hrabovszky főhadparancsnoknál. A péterváradi várban állomásozó (magyar legénységű) Don Miguel gyalogosok — megtudván, hogy Stratimirovic ott tartózkodik — letartóztatását és „Budapestre Kossuthnak kiszolgáltatását" követelték. A főodbor vezetőjének életét — emlékiratai szerint — csak Hrabovszky altábornagy becsületszava, s tisztikarának erélyes és korrekt fellépése mentette meg, vállalkozása során immár másodszor. Az újvidéki eseményekkel foglalkozó iratok, jegyzőkönyvek, visszaemlékezések, naplók stb. áttanulmányozása során mindeddig egyetlen utalást, egyet-
