Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

Magyarországi nyelvjárasszigetek - V. Néhány délkelet-magyarországi nyelvjárássziget

kenyér; N-ll: kinyer, kenyér) azt is jelzik, hogy Újkígyóson megőrződött a Szeged környéki nyelvjárásokban és nagyon ritkán még idős szegediek ajkán is hallható kinyer szóalak. Az ő: ű és az ö: ü megfelelések tekintetében is kis eltérések vannak az egyes kutatópontok között. Az ezekre kapott számadatok alapján azt állapíthatjuk meg, hogy a legritkábban Endrőd és Csanádpalota tájnyelvében fordulnak elő (pl. a 969. térképlapon: M-19, P-16, P-17, P-18, N-l, N-2, N-3, N-4, N-5, N-6, N-7, N-9: kövek; N-8, N-ll: küvek; N-10: küvek, <kövek>; stb.) Az á utáni o-zás eseteit vizsgálva szembetűnő, hogy a többi kutatóponthoz viszonyítva az orosházi nyelvjárásban viszonylag gyakori ez a jelenség. Az adatok számlálásakor együvé vontam a szó belsejében és az abszolút szóvégen jelentkező példákat, noha ezt a típust másképpen kell megítélni, ahogy ezt IMRE SAMU kutatásai is mutatják (vö. MMNyjR. 196). Az ide tartozó esetek elemzése alapján azt lehet megállapítani, hogy szó belsejében — amint IMRE SAMU írja (MMNyjR. 196) — „többnyire a morfémára jellemző ez a megfelelés", ezért találunk ozó megoldást például az 1118. és 1119. atlaszlapon (lábom, illetőleg lábod szóalak szerepel mindegyik kutatóponton). Abszolút szóvégen viszont kétségtelenül elsősorban Orosháza anyagában van legtöbb példa az á utáni o-zásra (pl. az 1101. térképlapon: M-19, P-16, P-17, P-18, N-l, N-2, N-3, N-4, N-6, N-7, N-8, N-10, N-ll: házba; N-5: házbo, [házba]; N-9: házbo; stb.). Az orosházi táj nyelvnek ez a vonása is megítélésem szerint a dunántúli nyelvjárástípus egyik — kisebb mértékben — megőrzött sajátságai közé tartozik. Viszonylag jól megragadható különbség rajzolódik ki a nyílt e-vel szemben föllépő zárt é'-zés esetén. Köröstarcsa, valamint Ártánd esetében s bizonyos mértékig még Gáborján táj szólását tekintve is azt állapíthatjuk meg, hogy a többi kutatóponttól eltérően ezekben nyílt e-ző helyi nyelvjárásokról van szó. Gyenge fokú zárt é'-zés figyelhető meg az erősen ö-ző településeken, vagyis Földeák és Újkígyós tájszólásában. Ezekben a nyelvjárásokban egytagú és vegyes hangrendű szavakban fordulhat elő zárt é-zés (pl. az 1059. térképlapon: M-19, P-17, N-l, N-2, N-4, N-5, N-6, N-7, N-8, N-10: deszka; P-16, P-18: deszka; N-3: deszka; deszka; N-9: deszka; N-ll: deszka; stb.). Erősebb fokú é-zés mutatkozik Dévaványa, Fúrta, Öcsöd, Endrőd, Doboz, Okány, Biharugra, Csanádpalota és Kunágota tájszólásában és kisebb mértékben Orosháza népnyelvében is. Ezekben nemcsak a fent említett és példákkal is illusztrált egytagú és vegyes hangrendű szavakban figyelhetjük meg, hanem például bizonyos magas hangrendű szóalakokban is (pl. a 95. atlaszlapon: M-19, P-17, N-l, N-2, N-4, N-6, N-7, N-9, N-10: cseresznye; P-16: cseresznye, cseresznye; P-18: cseresznye, cseresznye; N-3: cseresznye; N-5: cseresznye; N-8, N-ll: cserösznye; stb.). A köznyelvi belső, belül, beljebb szavak és a be