Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

Magyarországi nyelvjárasszigetek - I. Észak- és középkelet-dunántúli nyelvjárasszigetek

C-25, D-6: parraG; C-26: parraG, parlag, <pallag>; E-15: parraG, pallag, parlag, parlaG; E-16: parraG, parrag; D-5: parraG, <pallaG>; <parlaG>; F-l: parrag, parlag; F-2: parraG, <pallag>; stb.). Az r/ hangkapcsolat hosszú //-es megoldása — amint a táblázatból is kitűnik — egyébként gyakoribb, mint a hosszú rr-es realizációja, hiszen egy-két morfémában még azokon a kutatópontokon is van rá példa, ahol a köznyelvi rl helyén inkább a hosszú rr-t eredményező teljes hasonulás jelentkezik (pl. a 325. térképlapon: E-3, E-4, E-6, E-7, E-8, E-10, E-ll, E-12, E-13, E-15, E-16, C-12, C-24, C-26, D-5, D-6, F-2, F-5: sállik; E-5: sárlik, sállik; E-9: sállik, < sárlik >; C-25: sálik, sál'ik, sállik; E-14: sálik, sál'ik, sárlik; F-l: sálik, sállik; a 420. atlaszlapon: E-12, E-14, E-15, C-26, F-2: mégőlleti; stb.). Itt említem meg, hogy a kisnémedi nyelvjárásban a -val, -vei hasonulás nélküli formában is előfordul (az 1044. térképlapon: kézzé, (kézvé), < kézzel > és az 1117. atlaszlapon: lábvá, lábvá, lábvál). Ez a jelenség is palócos vonás Kisnémedi tájszólásában. 3. Az alaktani jelenségek vizsgálata azt mutatja, hogy a kiválasztott kutatópontok között alaktani téren kisebb eltérések vannak, mint hangtani szempontból. A nagyatlasz térképlapjai között jó néhány olyan akad, amelynek adatai teljesen azonosak (pl. a 796. atlaszlapon mindenütt iszom szóalak található). Még nagyobb az olyan térképlapoknak a száma, amelyeknek adatai hangtani tekintetben különböznek egymástól (pl. a 850. atlaszlapon: E-3, E-4, E-5, E-6, E-ll, E-12, E-13, E-15, E-16, C-12, C-24, C-25, C-26, D-5, D-6, F-l, F-2: kenyém; E-8, E-9, E-10: kenem; E-7, E-14, F-5: kenyöm; stb.). Az alaktani eltéréseknek nem is jelentéktelen része lényegében az egyes helyi nyelvjárások hangtani különbségeire vezethető vissza. Ilyen hangtani gyökerű eltérések figyelhetők meg pl. a köznyelvi -szor, -szer, -szőr; -ból, -bői; -ról, ről; -tói, tői és -kor határozóragok helyén használatos nyelvjárási ragokban (pl. az 1066. térképlapon: E-3, E-4, E-5, E-6, E-7, E-8, E-9, E-10, F-5: bírótú; C-12: bírótú, birótul; E-ll, E-13: bírótú, <birótú>; E-12: birótu; C-24, C-25, C-26, E-15, D-5, F-2: birótú; E-14: birótu; E-16: birótú, [birótul]; D-6: birótu, birótú, birótul, birótul; F-l: birótú, < birótu >, birótul; stb.). A) A szótövek sajátságainak feltárása a nagyatlasz néhány térképlapja alapján természetesen csak nagyon vázlatosan lehetséges. Egy-két jellegzetes vonás mégis megrajzolható. Az igetövek elemzése azt mutatja, hogy a hangzóhiányos tövek (vagy változatként vagy egyedüli megoldásként) a Duna menti és a Dunától keletre eső kutatópontokon (nyomokban még Páty nyelvjárásában) fordulnak elő, az olyan igealakok, melyekben a szótári tőhöz járulnak a toldalékok, a dunántúli tájszólásokban figyelhetők meg (pl. a 844. térképlapon: E-3, E-5, E-6, E-12, E-13, E-14,