Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

Magyarországi nyelvjárasszigetek - I. Észak- és középkelet-dunántúli nyelvjárasszigetek

A kutatópont ú:u ű: ü í:i Az /, r, j hatására megnevezése ú:u ű: ü í:i hosszúak félhosszúak Pilismarót 6 0 0 1 5 Szigetmonostor 4 0 0 0 0 Kisnémedi 6 2 0 2 4 Héreg 5 3 1 0 2 Úny 6 4 2 4 5 Dad 32 29 14 2 15 Mány 13 11 2 5 17 Tök 5 5 2 0 0 Páty 6 5 3 5 15 Mogyoród 4 0 1 0 0 Csákberény 34 33 14 3 24 Gyúró 12 16 6 0 0 Iszkaszentgyörgy 13 20 13 1 2 Sukoró 30 31 15 2 7 Vilonya 13 23 12 {) 4 Füle 29 36 14 0 54 Soponya 30 34 15 1 25 Seregélyes 13 23 10 0 24 Balatonbozsok 11 19 9 0 6 Mezőkomárom 12 19 9 0 0 Igar 11 18 9 0 11 Sárszentmiklós 25 21 10 2 19 Madocsa 6 3 1 1 27 A felső nyelvállású rövid magánhangzók kedvelése — amint a fenti számadatokból kiderül — elsősorban a Dad—Gyúró—Mány—Sárszentmiklós vonalától nyugatra, délnyugatra eső kutatópontok nyelvjárására jellemző, a tőle keletre, északkeletre fekvő települések tájszólásában viszont csak szórványosan bukkan föl (pl. a 14. atlaszlapon: E-3, E-4, E-6, E-7, E-12, D-6, F-5: búzavirág', E-5: búzavirág, búzavirág; E-8, E-ll, E-13, E-14, E-15, C-12, C-25, C-26, D-5, F-l: buzaviráG; E-9: búzávirqG, búzavirág, [búzavirág]; E-10: búzavirág, <búzavirág>; C-24: buzavirák; E-16, F-2: buzaviráG, búzavirág; a 117. lapon: C-12, C-24, C-25, C-26, E-12, E-13, E-14, E-15,* E-16, D-5* D-6, F-l: füszfa; E-9: fűszfá; E-3, E-4, E-5, E-6, E-7, E-8, E-10, E-ll, F-5: füszfa; F-2: füszfa, füszfa; a 677. térképlapon: E-3, E-4, E-5, E-7, E-8, E-10, E-13: tíz; E-9: tiz, tíz; C-12,