Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

Előszó

Előszó A nyelvjárasszigetek iránti érdeklődésem alighanem akkor kezdődött, amikor az 1960-as évek elején a magyar nyelvészeti diákkör tagjaként Nyíri Antal professzor úr vezetésével nyelvjárási anyaggyűjtést végeztünk Kiskundorozsmán, s ennek során feltűnt, hogy a Szegeddel egybeépült Dorozsma népnyelve mennyire elüt a szegedi és a Szeged környéki nyelvjárásoktól. Azután ugyan hosszú ideig más témákkal — főképpen Nagykónyi tájszólásával és földrajzi nevek gyűjtésével és közzétételével — foglalkoztam, de mintegy két évtized után — most már tudatosabban — irányult figyelmem először Dorozsma nyelvjárásának vizsgálatára, majd a többi magyar nyelvjárássziget — legalábbis nagy részének — kutatásába is belefogtam. A sors ajándékának tekintem, hogy a magyarországi és a jugoszláviai magyar nyelvjárasszigetek vizsgálatához sikerült elnyernem a Soros-Alapítvány ösztöndíját, illetőleg a Magyarságkutató Intézet támogatását, ezek nélkül ugyanis nem lett volna módom ennek a munkának az elvégzésére. Abban, hogy jugoszláviai terepmunkám sikeres legyen — a kutatási engedély megszerzésétől a helyszíni anyaggyűjtésig — Pató Imre, az újvidéki Magyar Nyelv, Irodalom és Hungarológiai Kutatások Intézetének igazgatója és Molnár Csikós László docens volt segítségemre, melyért fogadják köszönetemet. A kiadás anyagi alapjainak megteremtéséért a Művelődési Minisztériumnak, Bács-Kiskun, Békés, Csongrád és Szolnok Megye Tanácsának tartozom köszönettel. Ügyszeretetéért, erkölcsi támogatásáért Blazovich László levéltárigaztatót és Szabó Ferencet, a Békés Megyei Múzeumok igazgatóját illeti köszönet. Értékes észrevételeiért, hasznos tanácsaiért pedig könyvem lektorainak, Deme Lászlónak és Kiss Jenőnek, a nyelvtudomány doktorainak mondok köszönetet. Végül, de nem utolsósorban a kötet tervezőjének, Gaál Endre egyetemi docensnek is megköszönöm gondos munkáját.