Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)
Módszertani kérdések - 3. A feldolgozás módszere - c) A nyelvföldrajzi szempont érvényesítése
eredeti nyelvjárásaként, annak megálla pításá t természe tesen csak az összes hang- és alaktani sajátság, valamint az összes valódi tájszó elemzésének egybehangzó vallomása alapján lehet megkísérelni. Ehhez a korántsem könnyű feladathoz a MNyA. anyaga és a saját gyűjtésem együttes figyelembevételével készítettem szóföldrajzi térképeket. A következőkben az utóbbi módszerrel összeállított térképekből mutatok be néhányat. Az itt közölteket úgy válogattam ki, hogy hangtani, alaktani jelenségeket és néhány valódi tájszó elterjedtségét szemléltetők egyaránt legyenek közöttük. A gyermekijesztők megnevezéseit bemutató térkép anyagához DIÓSZEGI VILMOS és HOPPAL MIHÁLY kutatásainak eredményeit (vö. Népi kultúra — népi társadalom. Főszerk.: ORTUTAY GYULA. Bp, 1968. 217—251. és Bp., 1969. 247-263), valamint saját gyűjtésem adatait egyaránt fölhasználtam. A térképek többsége a különböző hangtani és alaktani jelenségek, valamint valódi táj szók elterjedésének köréről vall, egy-kettő azonban, amely bizonyos sajátságok összesített adatainak részletes elemzésén alapul, a vizsgált nyelvjárási jelenség mértékét is szemlélteti. A nyelvjárasszigetek bizonyos vonásainak a környező nyelvjárásoktól való elütése nemegyszer szembeszökő. Ilyen pl. Páty, Sukoró és Újkígyós nagyfokú labiális ö-zése, vagy az explozív íy-zés és gy-zés fölbukkanása Orosháza népnyelvében. Sőt az ö-zést szemléltető térképről az is kitűnik, hogy a Duna mentén Makádtól Szeremléig erősen ö-ző nyelvjárások vannak. Érdekes véletlennek látszik, hogy a főképpen r után jelentkező explozív gy-zés határa is Makádtól Szeremléig húzódik. — A csukka 'csukva' típusú határozói igeneves formák előfordulása pl. Dávod, Madaras, Mélykút és Sárszentmiklós nyelvjárásában ugyancsak szembetűnő, hiszen ennek a jelenségnek még ritka változatként sincs nyoma a környező nyelvjárások egyikében sem. Az viszont már csak aprólékos elemzéssel deríthető ki, hogy például a be igekötő zárt é'-s megoldásának izoglosszája nagyjából egybeesik a gyovon(ik) gyovonyik igealak és a lipe 'lepke' valódi tájszó előfordulásának határával. A különböző jelenségek nyelvföldrajzi szempontú feldolgozása vizsgálódásaimnak természetesen nem célja, hanem eszköze, legalapvetőbb módszere volt (a nyelvföldrajz és a dialektológia értelmezésére, összefüggésére 1. részletesebben HUTTERER tanulmányát: ÁNyT. 1,143 — 159; különösen 143—4,150—7), hiszen az egyes nyelvjárasszigetek nyelvi anyagát a szomszédos kutatópontok és az adatokból körvonalazódó, kibocsátó nyelvjárásterület sajátságaival egyaránt össze kellett vetnem. Ehhez természetesen figyelembe vettem a helytörténeti kutatások eredményeit is. Azt is hangsúlyozni szeretném, hogy a nyelvjárasszigetek jellegzetességeinek nyelvföldrajzi elemzésében a nagyatlaszból kijelölt száztizenkét kutatópont adatain kívül elvileg a MNyA. összes kutatópontjának nyelvi anyagát szem előtt tartottam, gyakorlatilag persze mindig az(oka)t a
