Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

Munkám céljáról

Vizsgálódásaimnak az a célja, hogy a nagyatlaszból kiválasztott kutatópontok nyelvi anyaga alapján a nyelvjárássziget helyzetű települések nyelvjárási sajátságaiból, azoknak minden részletre kiterjedő elemzéséből megállapítsam: mit és milyen mértékben őriztek meg a kibocsátó (eredeti) tájszólásukból; továbbá a napjainkig megmaradt tájnyelvi jellegzetességeikből azt is igyekszem kimutatni — ha van helytörténeti munka a szóban forgó helységről, akkor azt is figyelembe véve —, hogy honnan települhetett oda egykor a községalapító lakosság. A nagyatlaszból kiválasztott magyarországi helységeket öt csoportba soroltam be, mégpedig oly módon, hogy az egyes nyelvjárasszigetek körül minden irányban több kutatópontot is kijelöltem. Ezeket az egységeket római számmal különítettem el egymástól, a nyelvjárássziget jellegű településeket pedig aláhúzással emeltem ki a mellékelt térképen. A jugoszláviai nyelvjárásszigeteket számmal nem jelöltem meg, mivel ezeket külön fejezetben tárgyalom, s környékükön nincsenek más, magyar nyelvjárású kutatópontok. Kérdésként vetődik föl, hogy a nagy atlasz nyelvjárásszigetnek vehető kutatópontjain kívül vannak-e más nyelvjárasszigetek, s ha igen, kell-e foglalkoznunk ezek vizsgálatával. Az eddigi szakirodalom alapján nyilvánvaló, hogy magyar nyelvterületen több nyelvjárássziget van annál, mint ahánnyal munkámban foglalkozom. Ilyen nyelvjárássziget helyzetű települések pl. a következők: a szilágysági Désháza (vö. MÁRTON GYULA: i. m. 54), a Makó melletti Apátfalva tájszólása (1. TAKÁTS LAJOS: AZ apátfalvi nyelvjárás. Makó, 1926. 4), az Őrség vidéki Farkasfa (VÉGH, ŐHA, 46), Kiskunfélegyháza, valamint a jugoszláviai Ada és Zenta népnyelve (Nyjtört. 86), továbbá a szintén Jugoszláviában lévő Pacsér község nyelvjárása (1. NAGY KÁLOZÍ BALÁZS: Jászkunsági reformátusok leköltözése Bácskába II. József korában. Bp., 1943. 133). A példák számát tovább lehetne szaporítani, ez azonban fölöslegesnek látszik, hiszen a fölsorolt települések száma és területi elhelyezkedése is jól mutatja, hogy milyen sok nyelvjárássziget elemzése érdemelne még figyelmet. Ezeknek vizsgálatától azonban itteni munkámban el kellett tekintenem. Ennek az az oka, hogy az említett és még ezeken kívül a szóba jöhető nyelvjárasszigetek — Désháza kivételével — nem szerepelnek a MNyA. kutatópontjai között, ezért nem állhat rendelkezésemre ezekből a helységekből nyelvjárási anyag. Vizsgálódásaim középpontjában tehát azok a magyarországi nyelvjárasszigetek állnak, amelyeknek mindegyike kutatópontként szerepel a nagyatlaszban. Remélem, hogy ezeknek elemzésével sikerül valamit ledolgoznom abból a nagy lemaradásból, amely idestova egy évszázad alatt a magyar nyelvjárasszigetek vonatkozásában dialektológiánkban fölhalmozódott. Ez a körülmény, s még inkább a nyelvjárasszigetek vizsgálatának azok a lehetőségei, melyeket nyelvjáráskutatásunk — különböző okokból — a mai napig sem aknázott ki eléggé,