Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

Kitekintés külföldi előzményekre - 3. A nyelv(járás)szigetek kutatása a Szovjetunióban

eltérő tájnyelvű csoportok lehetnek. Az orosz nyelvterület északi részén viszont nagy kiterjedésű vidékeken is nagyfokú nyelvjárási azonosság figyelhető meg. Mindez azzal függ össze, hogy az 1861-es jobbágyreform előtt, sőt még később is, a déli kormányzóságokban földesúri birtokrendszer volt, amelynek következtében a jobbágyság más körzetekbe nem vagy csak nagyon ritkán költözhetett át. A nyelvjárások határa itt általában egybeesik a földesúri birtokok határával. Nemegyszer az is előfordult, hogy egyes földbirtokosok egész falvakkal együtt megvették a jobbágyokat is, s esetenként más helyekre telepítették át őket. így ezen a vidéken nyelvjárásszigetek keletkeztek. Északon viszont általában nem volt kiterjedt földesúri birtokrendszer, ezért itt a jobbágyok szabadabban eljárhattak más vidékekre is munkát vállalni. Az itteni tájszólások nagyfokú hasonlósága részben a viszonylag kései orosz telepítésekkel magyarázható, részben pedig azzal, hogy bizonyos falvak benépesítése egymáshoz nagyon hasonló nyelvjárású lakosokkal történt. Ez az oka annak — amellett, hogy nagy néptömegeket megmozgató, szervezett telepítések sem voltak —, hogy az egykori Oroszország (s általában a Szovjetunió) területén relatíve kevés nyelvjárássziget keletkezett. Van egy-két munka, amely ezekkel foglalkozik. BARASKOV dolgozata (Русские говоры Ульяновской области. Ульяновск, 1977) az uljanovszki terület nyelvjárásszigeteit vizsgálja. Uljanovszk (az egykori Szimbirszk) környékét а XVII. század második felében népesítette be olyan lakosság, amely főképpen a Volgamente északabbi tájékáról települt. — BUROVA és KASZATKIN tanulmánya (Чухлосмкое аканье. In: Диалектологи

ческие исследования по русскому языку. Москва, 1977. 64—85), amely gazdag anyagú helyszíni gyűjtésen alapszik, az elemzett sajátságokat figyelembe véve végül is nyelvjárásszigetnek tekinti a csuhlomi tájszólást: „Вероятно, правы были те исследователи, которые считали, что аканье принесли сюда переселенцы из южнорусских областей. Наиболее подробно рассмотрел этот вопрос Н. Н. Виноградов, предполагавший, что аканье принесли сюда вотчинники и помещики, получившие здесь в начале XVII. в. земли и перебравшиеся сюда с своими семьями и дворовыми." (i. m. 85.) Összegezve a Szovjetunióban folytatott nyelv(járás)szigetkutatás eredménye

it, azt állapíthatjuk meg, hogy az eddigi vizsgálódások főképpen a nyelvszigetekre irányultak, a nyelvjárásszigetekre kevésbé. Ez elsősorban azzal magyarázható, hogy a nyelvszigetek kutatása egyrészt jobban beilleszkedett a nyelvi kontaktusok vizsgálatának általános problematikájába, másrészt még a rokon nyelvek esetében is kézzelfoghatóbb, „látványosabb" eredményeket hozott. A nyelv(járás)szigetek kutatásának az 1970-es években és az 1980-as évek legelején bekövetkezett föllendülése, amelyre kandidátusi értekezésének téziseiben KARPENKO utalt, mintha az utóbbi időben kissé megtorpant volna.