Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)
Kitekintés külföldi előzményekre - 3. A nyelv(járás)szigetek kutatása a Szovjetunióban
vonatkozásukmiattrnégis megemlítem a Szovjetunióban végzett jövevényszó kutatásokat is. MOKÁNY SÁNDOR kandidátusi értekezésben dolgozta föl a máramarosi ukrán nyelvjárások magyar jövevényszavait (Венгерские заимс твования в Мараморошском украинском диалекте Закарпатской области. Тарту, 1966.) Munkájának egyik legfontosabb fejezete a szótári rész, ezenkívül figyelmet érdemel pl. az az áttekintés, amelyet a kárpátontúli ukrán nyelvjárások magyar jövevényszavai tanulmányozásának történetéről készített. — PETRO LIZANEC „Magyar-ukrán nyelvi kapcsolatok (A kárpátontúli ukrán nyelvjárások anyaga alapján)" c. egyetemi jegyzete (Uzsgorod, 1970) egyrészt bemutatja azon vizsgálódások történetét, amelyek az ukrán nyelvjárásokba bekerült magyar szókészleti elemeket tárgyalják, másrészt részletesen elemzi a lexikális hungarizmusok behatolásának különböző módjait. A kárpátontúli ukrán nyelvjárások magyar jövevényszavaival LIZANEC másik két könyvében is részletesen foglalkozott (Венгерские заимствования в украинских говорах Закарпатья. Вен герскоукраинские межьязыковые связи. Будапешт, 1976; Атлас лексичних мадяризм1в та ix вшовщниюв в украшських говорах Закарпатсько1 УРСР. ч. III. Ужгород, 1976). A szerző három munkája jól kiegészíti egymást. — A magyar dialektológia szempontjából még figyelemre méltóbb MOKÁNY KATALIN kandidátusi disszertációja, amely ukrán, illetőleg ukrán és román környezetben lévő kilenc kárpátontúli magyar nyelvsziget szókészleti sajátosságait vizsgálja: Лексические особенности венгерских языковых островков Закарпатс кой области (Восточная часть). Тарту, 1972. A szovjet dialektológiának a nyelv(járás)szigetek vizsgálatára irányuló szak irodalmáról azt állapíthatjuk meg, hogy az idevágó kutatások nagyrészt azokra az (orosz, ukrán stb.) nyelvjárásokra terjednek ki, amelyek más nyelvi környe zetben vannak, vagyis nyelvszigeteknek tekintendők. A szovjet nyelvjáráskutatásban gyakrabban használt островной говор és a ritkábban előforduló языковый остров szókapcsolat fogalmán — amint erről pl. kijevi és moszkvai dialektológusoktól alkalmam volt tájékozódni — nem nyelvjárásszigetet, hanem elsősorban nyelvszigetet értenek. Ennek valószínűleg az az oka, hogy a nyelvszigetek száma sokkal nagyobb, mint a nyelvjárásszigeteké, továbbá az is, hogy az eddigi kutatások inkább a nyelvszigetekre irányultak. így van ez a szovjeten belül az orosz dialektológiában is. Annak magyarázata, hogy az orosz tájszólások között viszonylag kevés nyelvjárássziget alakult ki, a történelmi körülményekben rejlik, s országrészenként eltérő képet mutat. így pl. az orosz nyelvterület déli részén a központi feketeföld-övezetben, ahol a különböző nyelvjárási jelenségek tarkaságát találjuk, nagyszámú tájszólás fordul elő. Itt az egyes települések nyelvjárása különbözhet a szomszédos tájszólásoktól, olykor még egy-egy falun belül is
