Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)
Függelék - Szövegmutatványok a vizsgált nyelvjárásszigetekről
harmaccor fölhúzattuk. Akkor asztán a kukorica szépén kifejlődött ugyé, eljött az idő asztán, hogy majt szöggyük a kukoricát. (Hányszor szoktak kapálni?) Háromszor. Háromszor kapáltuk mindég a fő ü deket, kukoricákat mög. (Milyen gazok vannak?) Nálunk vatcirok. Vatcirok ez a, ez a, mög asztán ez a mi a csuda. Mit akartam mondani? Tarack ez ném annyira, vatcirok it nálunk az a veszíjös, most is ném át neki az a gazíró semmit annak a vatciroknak, eszt kapágatni kő. De ezöknek ugar köllene, nyári ugar, akkor kiszáradna. Akkor asztán eljöt a kukoricaszödés ugyé, ezelőt | mikor ló u val vó u tunk, akkor szödögettük a kukoricát. Éty horta, kettő, három vagy ahányan, öten is szőtték a kukoricát. Oszt ithom mög az asszonyok segétötték, rakták lefele. (Milyen részei vannak a kukoricának?) Kukoricának van szára, van tüve, gyökere ugyé. Az a fő, hogy az jó u nedves fődbe lögyön a gyökér, azom vagyunk, azér csinájjuk mög a földet takarosan, hogy onnan kapja az életöt. Asztán hozza a cső ü vet, a cső ü a kukoricaszárom van. Asztat mi, mikor szöggyük, szé'pén kifosszuk, és a tokja ot marad a száron, ami azután a szárral ugyé lpvágó u dik, az mégin a jó u szágnak hazakerül, mögötettyük. Mer a szárat mind levágjuk odaki, szépem bekötözzük, kúbba rakjuk. Összerakjuk szépén kúbba. Mikor mökszáratt, akkor hazahorgyuk, az udvarra hazahortuk. Azelőt mikor a kukoricaszárat lpváktuk, ot maratt a tors, úty hittük a tövit, hoty tors. Észtet mikor fő ü szántogattuk a fő ü det, elfogasolgattuk, fölkerült a főt tetejire. Ré'gönte észtet a szögényep családok összeszödögették tűzrevaló u nak. De égy jó pár é'vvel ké'sőbb, mikor mán a szé'n divadba jött, több embörnek ajátam a csutkatorsot, hoty föl van szépem fogasolgatva, szöggye össze. Aszonták, hoty hozza a vonat a szenet, most már ném köll a csutkators. így oszt kim maratt, azóta kim van, ném köll a csutkators senkinek. így állunk. Elmondta: Balogi András, 79 éves. Torontálvásárhely (Debeljaca), 1987 szeptemberében
