Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

Függelék - Szövegmutatványok a vizsgált nyelvjárásszigetekről

A disznóölésről (Hogyan készülődtek a disznóöléshöz?) Előtte való este mékpucöltuk a hagymát, másnap réggel korán felkeltünk, leszúrtuk... A szomszédokat áthittuk segíccségűl, leszúrták a disznó

u

t. Kicsit pálinkásztak, míg a disznó

u az utójját rúkta. Mékkoppasztottuk, ezelőtt koppasztottuk, asztam mékpérzséltük. Vettünk vé'rt, behosztuk, früstököt csináltunk, mire a disznó" bekerült, hoty kísz légyén a früstök. (Hogyan történt a kopasztása?) A kopasztása, vó

u

t ezelőtt oan naty koppasztóteknyő", oszt forraltunk vizet, oszt abba láncom mékforgattuk a disznó

u

t, oszt úgy | koppasztották. Asztán gyönyörű pirosra mékpérzsélték, mékmostuk, hogy mégen hó

u

fehér légyén az a disznó", akkor kétfelé' váktuk, fő

ü

dön váktuk kétfelé'. Asztam behosztuk a szobába, oszt ottan szeletelték szíjjel. Hatytunk sonkát, szalonnát, hoty légyén nyárára mit ennünk. (Ki szokta széjjelszedni a disznót?) Minálunk a férjem szedi szíjjel, mink kettem mék szoktuk csinálni. (Hogyan kezdi ezt a munkát?) Mikor kéitfelé' vágja, akkor kiveszi a sonkájját, asztán haggya a szalonnát, asztán a karmonádlit, ó"dalast szípém mékpucójja, só"zó"ba rakjuk. (Asz asszonyoknak pedig mi ekkor a dolguk?) Az asszonyoknak, a belet pucójják, szítszéggyük a belet, a víkonyat a vastagbéltűl. A vastagbeled bele szoktuk tenni kis mé'szbe, hogy lemarja asztat a csúnyaságot rúla. Asztam mossuk, míg csak még nem tisztul, hogy a szag elménnyén. Mék kiüresíccsük széklettül. A víkombeleket kiforgassuk, és így méksó"zzuk, mékkapárjuk. Asztam mikor kíszek, szétszedik a disznó"t, asztán jön a töltelík. Asztán kolbászt csinálunk, májas hurkát, kásást, még svartlit. Mink úty híjjuk, hoty svartli.