Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

Függelék - Szövegmutatványok a vizsgált nyelvjárásszigetekről

(— Csemegeszőlőt is termelnek?) — Hát ez mind borszöllő. A piros arany izs borszöllő, csak a csemegék azok a | aki hát drágább is, ez mék hád borszöllő. (— Hogyan készülődtek a szüretre?) — Hát van égy nagy kádunk. Aszt mindig röndbe tösszük. A hordókat egész esztendőn gondoznyi köll, hogy el né romojjom benne a bor. Asztam akkor, mikor gyün a szüret, akkor mög | gyünnek a gyerökeim, aszt röndbe töszik a hordókat is, a kádot kisíkájják, kimossák, asztán úgy. Darállónk van, asztán szüretölünk, horjág be puttonnyal, asztán darájjuk, darájjuk lé üket. Hád bizon sok munka van vele. Sok a szürettel is mög a szöllővel is. (— Hívtak-e segítséget szüretre?) — Hát magunk ném bírunk vele, akkor nászasszonyom égyün, mög a szomszédasszonyt éhíjjuk, asztán hát pörkőttet szoktunk, mer hát annak van keveseb munka vele, asztán azér mindönki szereti. Hát így mögy a szüret asztán. Hotyha több a szöllő, ném fér bele a kádba, akkor szoktunk, oan naty kosár van, azd beletöszi, asztán a levet abbul merik ki, asztán viszik a hordóba. Asztán hád bizon sok munka van vele. Az emböröknek sokat kő dógoznyi. A mustot a hordóba, a tőtikét odatösszük aszt ára, avvá tőccsüg bele a hordóba. Aszt figyényi köll, hogy no most meddig van, néhoty kifojjon a must. De hát az embörök ügyessek, tuggyák, hogy mit kő vele csinányi. Hát présőnyi, aszt is a gyerökeim csinájják, de ném tudom, hogy mér, sokszor ném fogannak szót. Ném úcs csinájják, ahogyan ém mondom, mer hát azd gondójják, hogy ők má jobban tuggyák, mint én. Asztán hát | a kádból asztán a prézsbe átraknyi, asztam mindig lejjeb nyomkoggyák a gyerökeim. Asztam mikor má tele van a prés, akkor mög rárakják aszt, amivé nyomassa asztán lé. Asztán alatta mög az a kis kád van, asztán karikára mönnek vele, mer hát csak így lőhet kinyomnyi belőle a bort vagy a mustot. (— Ősszel milyen teendő van még a szőlőben?) — Hát az ősszel csak a födés lösz majd. Födés. Asztam mostanában mindig ojan kemény, hoty kapával ném is lőhet fönnyi, hanem ásóval födöm be ütet. Mer ojan kemény a főd, hogy borzasztó. Ijen szárasságba ném is tudom, maj most hoty tudom befönnyi ütet, hotyha mögérpm aszt az időt. Elmondta: Czigány Gyuláné, 83 éves. Páty, 1987. július 26.