Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)
Függelék - Szövegmutatványok a vizsgált nyelvjárásszigetekről
kell, mer úgy vó u t a jó u , ha ménné sűrűb vout, mer anná véknyab vout a szára. És vó u t, két fajta: vout virágos is, még vout magvas kender is. Hát külön szédődöt ki a magvas kender is, mék külön szédődöt ki a virágos is. Asz külön kötöződöd bé, külön áasztatóudod bé, külön nyőttük ki, és azutám békötösztük, aszt úgy vivőüdött ásztatni. A magvasnak pedik kivertük a magját, mer hát csak kellet még másik évre is a mag. (— Hogyan készítették elő az áztatáshoz?) Az ásztatáshó, hogy be vóut kévébe kötve, akkor itt a falu alatt a Sarkadba van éty tisztás hej, ott ásztattuk el a kendért. Né'ty karóut leszúrtak, és a karouk közé rakták. Azután úgy raktak rá főüdet, sarat, lé van saraivá, nyouc napra annak mék kellett ázni. Akkor kiszéttük a vízből, és kimostuk ott a vízbe, mert jó u tiszta víz vout. Ahoty ki vout mosva, akkor a parton úty szétterítődött a ké've, és úgy állítottuk össze. Mikor éty kicsit szikkatt, akkor kocsira raktuk, oszt hazavittük, othon szárítottuk. Mikor az othom mékszáratt, akkor törtük. Nekünk is vout ojan kendértörő. Még utána útyhogy naggyábú asz méktörte tiló u m, nem tilóunak hittük, azon könnyeb légyén eldolgozni. Mikor el vout tilóuva, akkor még mégint úty hittak, hogy dörzsölni. Jól mék kellet mék törni, jobban. (— Azt hogyan törték?) így a lábunk alat vó u t, aszt így dörzsöltük, hogy még jobban, ami kis pozdérva, mer ami kigyüd belőle aszt pozdérvának híjták. De jou tüzelő vout! Aszta | amikor mán ez mégvout, hogy még is törtük a kendért, szóval még vout dörzsölve, akkor | gerebényézni kellett. A feje is külön tevő ü dött, még a nagyon finomjába még vászoncérnát is fontak, oszt nagyon jou vó u t, még a fejibű abbú vé'kony vásznat szó ü ttünk. Amit csepűnek híjtak, abbú még zsákot szőtünk. Nekem mém most is van étypár jó házi szőtte zsákom. De aszt úgy őrzöm, mint a szememét, mer az apám béjegje van rajta! Asztam amikor mán az ki vőd gerebényézve, utánna csomóba — bábunak híjtuk, aszt abba a bábuba vót —, aszt úty köttük ki ropkára, ki pedig guzsajra, oszt kisorsó u val fonódot még. Mikor ez mégvót, az orsórú a motollára mént. A zságnak valót | hatvan íginek kellét lenni éty csapatnak, aszt úgy gombojítódot fél. (Hogyan tisztították a fonalat?) — A fonalat kimostuk fahamus vízbe, fahamus vízbe mostuk, asztán az úgy szántódott. Nem vót még akkor hippó még ez, még az. Még jé'kszoldára sé
