Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

Kitekintés külföldi előzményekre - 2. A német nyelvszigetkutatás eredményeinek vázlatos összefoglalása

T^AGUIAVTNT: Le origini d^lle lingue Jieolaline. Bologna 1964. 341). Korzika és Szardínia szigetén Bonifacio, illetőleg Carloforte és Calasetta helységekbe Genova környékéről költözött át más tájszólású lakosság. Ezeknek a nyelvjárásszigeteknek az ősligur rekonstruálásában fontos szerepük van (CARLO TAGLIAVINI i. m. 341). GIOVANNI FRAU szóbeli közlése szerint Olaszországban kevés nyelvjárássziget található. Talán ez is oka annak, hogy önálló monográfia nem készült még róluk. A nyelvszigetekhez viszonyítva német nyelvterületen sokkal csekélyebb számú nyelvjárássziget jött létre. A különböző német nyelvjárásterületekről a legkülönfélébb okokból került át a lakosság más nyelvjárású vidékekre. így például Kelet-Poroszországba középnémet (boroszlói) tájszólást beszélő csoportok és Salzburgból elűzött protestánsok egyaránt költöztek. 1564-ben tiroliak telepedtek le az Óriás-hegységben, s ugyancsak a XVI. században érchegységi bányászok alapítottak otthont a Felső-Harz-hegységben (vö. ERICH BORCHERS: Sprach- und Gründungsgeschichte der erzgebirgischen Kolonie im Oberharz. Marburg/Lahn, 1929). A német nyelvjárasszigetek KUHN szerint (i. m. 393) általában rövid ideig őrizték meg eredeti táj szólásukat. így például a Schleswig tartományban lévő pfalzi települések korábban feladták saját tájszólásukat a plattdeutsch javára, mint testvérnyelvjárásaik Jütlandban a dán nyelvvel szemben. Mivel a nyelvsziget gyűjtőfogalom, KUHN szerint a nyelvszigetkutatáson nemcsak nyelvészeti szempontú vizsgálódás értendő, hanem mint önálló tudományág magában foglalja a német nyelvszigeteken élő zárt és jól elkülönült közösségeknek a széles körű kutatását és bemutatását is (i. m. 1). A nyelvszigetek vizsgálata eléggé látványos eredmények feltárásával is kecsegtet, ugyanis a kontaktuskutatások szempontjából, amelynek a nyelvi kontaktuselmélet megalapítójának, ScHUCHARDTnak a föllépése óta gazdag irodalma van, két nyelv egymásra hatásának elemzése az általános nyelvészetnek legalább annyira hasznos lehet, mint a dialektológia számára. A nyelvszigetkutatás tehát az általános nyelvészetnek és a dialektológiának egyaránt része. Ezzel szemben a nyelvjárasszigetek vizsgálata inkább nyelvjárástani tekintetben hozhat felszínre értékes tanulságokat, általános nyelvészeti szempontból kevésbé. A német nyelvszigetkutatásnak szinte önálló tudományággá válása és szép eredményei — az előzőekben már említett okok mellett — minden bizonnyal azzal is összefüggnek, hogy a nyelvi kapcsolatok vizsgálata több kutató számára szubjektíve is vonzóbb feladat lehetett. Mindez nem jelenti azt, hogy a belső települési mozgalmak és azok nyelvi-nyelvjárási következményei elkerülték a német dialektológusok figyelmét. Erről szó sincs, hiszen pl. THEODOR FRINGS, aki körül a nyelvjáráskutatás lipcsei iskolája kibontakozott, nyelvjárástörténeti vizsgáló-