Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

Függelék - Szövegmutatványok a vizsgált nyelvjárásszigetekről

mékkérésztőték a szentéltvízzel, és az ágy alá béöntöttek, és akkor utána úgy elmúlt ez a rossz álom, még ez a rossz érzés. Ere is hasznáták mék fél a szentelt vizet | végül. És akkor még a karácsomfát, hát addig ném lét vóna szabad, hát úty különösebben a gyerekek étypár szém cukrot lélopkottak róla, de akkor lehetett asztam valójába teljesen szétszedni, és akkor kidopták a karácsomfát. Víszkérésztig mék kellet hagyni a családnál fölállítot fát, és hát ez, ez vót a dísze a karácsonnak. Utána következett a farsang. Hát a farsangnak még az volt a jelképe, hogy akkor készítették a pampuskát. Hát végül is mongyuk most már fánknak vagy | hát hasonló vót a kalácstésztához mékcsináva, csak ijem fánkszaggatóvá vaty pogácsaszaggatóvá kiszaggattuk, és éty kicsit mékhúsztuknyújtottuk, akkor úty hatytuk továp kelni. És akkor hát bő olajba inkább, mint zsírba, sütöttük, és akkor szép szallagos létt a fánk. És utána még volt, aki csináta eszt a hérőcét. Észtet pedig éggy ojan ötven-hatvan centire kinyútották, kivákták, vagyis ojan hosszú sávba elvákták. És akkor a kézükre fölcsavarták elősször hosszabra, akkor mindek kissebre-kissebre, és utána átköttük, és akkor olajba méksüttük. Hát ez volt a jelképe az ünnepnek. Még a herőcetésztábol mék csináltunk ijen rózsafánkot, fánkszaggatóval kiszaggattuk. Elmondta: Balogh Lajosné, 63 éves. Kiskunmajsa, 1988. július 27. A disznóölésről (Hogyan készülődtek a disznóölésre?) — Hat nagy izgalommal. A disznóölés az mindég éty külön élmény, habár mindén évbe megismétlődik kéccér is, de azér mindég van varázsa. Nagy izgalommal készülünk, ugyé, hagymapucolás bevonva az unokákat, vöröshagymát, fokhagymát. És hát edénysúrolás, elkészítés, üstök előkészítése, sütőteknyőt, amibe a kolbászt még'gyúrjuk majt hónap. Utyhogy amikor ezzel elkészültünk, izgatottan várjuk a rpggelt. Megérkezik a böllér. aki leszúrja, mert má mi sajnos ném bírunk még vele. És összeszólittyuk a szomszédokat, akik fülit, farkát, ki hun éri, fogják, és kirántyák a lábát alúla, ódaiára döntik, és utánna kapja a szúrást. Vérit mékszéggyük, mer az éty külön | reggelire, kis sót a tálba, hogy a vér beleforgatóggyon, ahogy mékkeverik a fakanállal, és ez a rpggeli. Az emberek azok pörkölnek, és akkor...