Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

Függelék - Szövegmutatványok a vizsgált nyelvjárásszigetekről

mint most, hanem tolóhálósztuk eszt a réteket. És akkor amikor begyüttek a nagyop csapolások, akkor lé lettek csapóvá, így még lettek ezék a rétek szüntette. De hát addig mindenki jobban hozzájutott a szénáhó, még ez a sok rét vót. Például itt a Püspökpusztán, ennek a püspöki hagyaték | Szent István királ atta a papoknak eszt a rétfeneket. Ez a Püspökpuszta valamikó mind rét vót | Duna-szabájozásig ot kötött ki a Duna, — a Nagy-Duna. Mikor asztán be létt | szabájozza, akkor hát lészorút a Duna a fojására. És aszt a rétek é lettek írta, fő lettek szánta, fő létek tőrre, így a nagy mennyiségű rétek még lettek szüntette. És ebbe termettek fűszfabokrok, sárga vessző, kosárnak való vessző, széttük üket lészának, kocsiódalhö lészának. A szántaiak fonták. Úty híjtuk, lészafonyó szántai, kosárfonyó baracskai. A Nagybaracska. A Baracskán még most izs divat, lejárnak a csatornára, és szedik eszt a ződ vadvesszőt, hoty fonnyák a kosarakat. (A lészát hogyan készítették?) — A lészát az ... Amijen hosszi vót a kocsiódal, bemérték azok a mesterek asztat a vastakságot vagy a hosszaságot, szélességit, mékcsináták aszt a formát, aszt akkor szépén ... | Kocsidészka helétt hasznáták aszt. Még amik erőseb vót, hogy már nem vót ára, akkor uccára csinátak vele sövény kerítést, az vót, nem deszka vaty kű vagy beton vót, hénem sövény kerítésnek montuk eszt, mind vesszőgbű, ijen sárgavessző, zöld vessző mindén, zöld vessző, mind ijen, barkavessző, mind ijen, ijenégbű lét csináva. Akkor mikor készen vót a gyűtés, betakarítottuk, az első kaszálást hazavittük. Ha nagyon pucoktúrásos vót, mert a puckok szerették a rét szélit túrni a bogarakér vagy a kukacokér, akkor még éccer mégboronátuk, ékezdétt a sarjú nőni. Vőd benne jó sárkerék, jó vadlóhere. A sarjút léváktuk, és úgy betakarítottuk a borgyúknak. Észtet odaattuk a jó, puháp szénát a jószágoknak. És hát evve... A többi részit mikor ezd betakarítottuk, akkor mékhattuk legelőnek, és a jószág lélegéte. Ez vót a rétnek az évi teendője. Elmondta: Zeller Pál, 80 éves. Dávod, 1988. július 16. Népi orvoslás, népi gyógymódok Gyógyítottak gombával, fekete vót, a gyepén termett, és akkor vót seb a lábon, asztat rátették, bekötötték, még'gyógyult. Akkor viszont mán én nagyocska lány vótam, szógáltam. És akkor is a lábamon lét nagy | pokóvarnak