Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)
A vizsgálat áttekintése - 3. További feladatok
valamint a velük szomszédos tájszólásokban és a különböző források alapján föltételezett kibocsátó (eredeti) nyelvjárásukban egy kutatónak szinte egy emberöltő is kevés lenne ahhoz, hogy ekkora gyűjtő és feldolgozó munkát eredményesen elvégezzen. Tisztában vagyok azzal, hogy monografikus igényű értekezésemmel a magyarországi és a jugoszláviai magyar nyelvjárasszigetek vizsgálata — több okból — korántsem tekinthető lezártnak, sőt inkább azt remélem, hogy a további kutatások kezdetét jelenti, mégpedig olyan kezdetet, amely kiindulási alapul szolgálhat az eljövendő vizsgálódások számára. Ebben a dolgozatomban — amint már a „Munkám céljáról" című fejezetben részletesen kifejtettem — csupán azokkal a magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetekkel foglalkoztam, amelyek a MNyA. kutatópontjai között szerepelnek. Ezeken kívül még a mai Magyarországon is nagyszámú nyelvjárássziget található, nem is szólva arról a tényről, hogy a magyar nyelvterületen — nyelvszigeteink mellett, melyeknek vizsgálata kissé más problematika — a hazaiakhoz hasonlóan magyar (vagy nagyrészt magyar) nyelvjárási környezetben lévő nyelvjárásszigeteink is vannak. Ezeknek vizsgálata további feladatot jelent a magyar nyelvjáráskutatás számára. De az általam vizsgált nyelvjárasszigetek — és a többi is — például nyelvszociológiai szempontból egyenként is elemezhetők volnának. Ilyen vizsgálódáshoz persze helyi nyelvjárási monográfiák kellenének, olyanok, melyeknek gazdag anyagán pl. egy-egy település lakóinak (nemzedékek és más szempontok szerinti) nyelvi rétegződését részleteiben is föl lehetne tárni, s alaposabb elemzéssel arra is rámutatni, hogy mely sajátságok és milyen mértékben őrződtek meg a kibocsátó nyelvjárásból a szóban forgó helység különböző rétegeinek körében. Ilyen mikrofilológiai kutatások minden bizonnyal módot nyújtanának arra, hogy az egyes nyelvjárási jelenségek megtartásának, illetőleg visszaszorulásának tényeiből minél pontosabb következtetéseket tudjunk levonni, esetleg olyanokat is, amelyek általános nyelvészeti szempontból is jól hasznosíthatók volnának. Ezenkívül azonban egy-egy település monografikus feldolgozása — természetesen elsősorban a legidősebb emberek segítségével — még több évtizeddel a MNyA. anyaggyűjtése után is felszínre hozhat olyan archaikus elemeket, amelyek nyelvtörténeti szempontból különösen figyelmet érdemelnek. Erre azért látok még némi esélyt, mert — munkám céljából adódóan mindegyik nyelvjárásszigeten a kibocsátó nyelvjárás nyomait keresve — viszonylag rövid idő alatt is sikerült archaikus sajátságokra bukkannom. A helyszíni gyűjtésemnek ez volt az egyik — talán kissé meglepő, de mindenképpen érdekes — tapasztalata. Elfogadva és a nyelvjárásszigetekre is kiterjesztve HuiTERERnek a nyelvszigetekre vonatkozó azon megállapítását, amely szerint a nyelvsziget — bár ma az
