Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)
A vizsgálat áttekintése - 2. Nyelvészeti és településtörténeti tanulságok
A köznyelvi hatás — mint ismeretes — az utóbbi évtizedekben különösen felgyorsult. Ezt a folyamatot a nagyatlasz is jól mutatja, noha a gyűjtés főképpen és érthetően a hagyományos nyelvjárási jelenségek feltárására irányult. A MNyA. kötetei — amint már DEME LÁSZLÓ és IMRE SAMU is utalt rá: Magyar Tudomány 1962/9:550 — azt jelzik, hogy a nyelvjárásokban megfigyelhető mozgás a köznyelvihez közelebb álló szóalakok javára valósul meg. IMRE SAMU egyik tanulmányában ezzel kapcsolatban azt írja, hogy a nyelvjáráson belüli „változás, bomlás közvetett vagy közvetlen módon a köznyelv irányába mutat" (ÁNyT. VIII, 93). Ezen megállapítás helyességét különösen jól érzékelteti a Tisza menti palócos-jászos eredetű nyelvjárásszigeteken a köznyelvi á helyén jelentkező változatok (az á, a, a, ó, á és á) előfordulási aránya, amelyet táblázatba foglalva már bemutattam. A zártabb és labiális megoldású változatok a palócos-jászos kutatópontokon jelentkeznek, a köznyelvi ö-hoz közelebb álló á és á variánsok pedig az eredeti palócos-jászos nyelvjárásuktól — földrajzilag és dialektológiai szempontból egyaránt — távolabb eső Tisza menti nyelvjárásszigeteken, mégpedig olyan gyakorisági arányban, hogy a Jászságtól dél felé távolodva nő a köznyelvihez (és más nyelvjárásokbelihez) közelebb álló realizációk száma. Ezt nagyon szemléletesen mutatják Tószeg, Alpár, Csépa és Kiskundorozsma nyelvjárásának adatai. Ennek okaként azt említhetjük, amit JUHÁSZ DEZSŐ bizonyos szókészleti elemekről szólva így fogalmazott meg: „A jelenségeknek bizonyos hányada természetes tájközi nyelvi, kulturális kapcsolatokkal hozható összefüggésbe." (Szolnok megye néprajzi atlaszának dialektológiai tanulságaiból. Kézirat 11.) Altalános nyelvészeti szempontból is fontosnak tartom az egymáshoz földrajzilag közel fekvő és egymással különböző okok miatt kapcsolatban levő helyi nyelvjárások egymásra hatásának hangsúlyozását. Ilyen szempontból is tanulságosnak ígérkezik azt a változást, mozgást elemezni, amely a Tisza menti (palócos-jászos) nyelvjárasszigetek szókészletében az egykori áttelepülés óta napjainkig végbement. Ehhez hasznosnak látszik, ha egymás mellett mutatom be azokat a számadatokat, amelyeket az egyes nyelvjárasszigetek szókincsének elemzésekor külön-külön már értékeltem. Az összesítést az alábbi táblázat foglalja magában:
