Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

A vizsgálat áttekintése - 2. Nyelvészeti és településtörténeti tanulságok

hogy különösen akkor nehéz a nyelvjárássziget kibocsátó tájszólásvidékeinek nyelvi alapon történő megállapítása, ha az új környezet nyelvjárása és az eredeti tájszólás(ok) kevés markáns vonásban különböznek egymástól (mint pl. Sárszentmiklós esetében). Részben bizonyos külföldi (főképpen német) nyelvszigeteken végzett kutatások ismeretében, részben egy-két jugoszláviai magyar nyelvszigeten (pl. Torontálvásárhelyen) folytatott saját vizsgálódásaim felhasználásával arra a következtetésre jutottam, hogy még a keverék típusú nyelvjárásszigeteken sincs olyan mérvű belső nyelvi-nyelvjárási kölcsönhatás, keveredés és kiegyenlítődés, mint amilyen az anyanyelvétől jobbára elszakadt, többnyire az idegen nyelvi környezetben alakuló-változó nyelvszigeteken tapasztalható, ha azok lakossága különböző nyelvjárású vidékekről verbuválódott. A nyelvszigetekkel kapcsolatban a ZsiRMUNSZKUtól említett „nyelvföldrajzi illúzió", amely a kibocsátó (eredeti) nyelvjárásterület elhibázott megállapítását jelenti (1. erre vonatkozóan pl. WERNER H. WEITH: Kuseler Mundart am Niederrhein — ein dialektgeographischer Irrtum. In: Zeitschrift für Dialektologie und Linguistik 36. 1969. 67—76), még a nyelvjárasszigetek esetében is buktatókkal járhat, a nyelvszigetek vonatkozásában viszont — szerintem legalábbis — sokkal inkább tévútra vezetheti a kutatót. A kibocsátó tájszólás nyelvi-nyelvjárási alapon történő megállapításában elkövetett tévedések mindenképpen arra intenek, hogy a keverék típusú nyelv(járás)szigetek eredeti nyelvjárásának meghatározásában igen nagy óvatossággal, kellő körültekintéssel kell eljárnunk ahhoz, hogy olyan következtetéseket tudjunk levonni, amelyek a helytörténeti kutatások számára is jól hasznosíthatók. 2. Nyelvészeti és településtörténeti tanulságok A nagyatlasz nagy mennyiségű adatát és saját helyszíni gyűjtésem anyagát részletesen elemeztem ugyan, s ezen nyelvi-nyelvjárási bázis alapján néhány nyelvészeti és főképpen településtörténeti következtetést mindegyik nyelvjárásszigetre vonatkozóan már levontam, mégis hasznosnak tartom most már az egész vizsgálat tükrében a legfontosabb eredmények összegzését is. A nyelvészeti tanulságok összefoglalásához nyilvánvalóan nemcsak a nyelvjárasszigetek (atlaszbeli és saját gyűjtésemmel bővített) nyelvi anyagát használtam föl, hanem a MNyA. mindazon kutatópontjainak (a huszonkilenc nyelvjárásszigettel együtt száztizenkét helységnek) nyelvjárási adatait is, amelyeket a vizsgálat elvégzéséhez kiválasztottam. Olyan esetekben, amikor valamely nyelvjárássziget kibocsátó tájszólásaként a száztizenkét kutatóponton kívüli terület