Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

Jugoszláviai nyelv(járás)szigetek

sárhelyi nyelvjárásnak ilyen szókészleti elemei a következők: 196. födelfa; 294. rajtojja; 365. iromba; 376. kocakutya; 434. bűrsajt, bőrsajt; 585. büge; és 651. pondró

11

. Ezen valódi tájszók — és természetesen a már kifejtett hang- és alaktani jelenségek — együttes értékelésével arra a megállapításra jutottam, hogy Torontálvásárhely megalapítóinak másik része hozzávetőleg Dévaványa, Fúrta, Biharugra és Okány körzetéből települhetett. A község benépesedésének körülményeiről CSALA FERENCNÉ FÖLDESI JULIANNA 73 éves torontálvásárhelyi lakos 1987 szeptemberében a következőket mondta magnetofonra: „Falubeli településkor, mikor jöttek, akkor gyöttek Szöged, Makó, Szentös, Gyoma, Hó

u

dmezővásárhejrül. Például én Földesi vagyok, a mijeink jöttek Hó"dmezővásárhejrül. Hát vannak sok, vannag Görbék, Vígök, Mohácsiak, Balogiak, Törők, sok név van. Van Olasz is, Hó

u

di is. Harmincnyó

u

dzba vó

u

t a falunk száz éves, és akkor mink szerepöltünk is. És nagyon szép vó"t itt. Mindömfelől jöttek ide." Ez a településtörténeti háttere tehát annak, hogy Torontálvásárhely lakossága a község megalapításától eltelt idő óta két, egymástól markáns jegyekben különböző nyelvjárástípus sajátosságait jórészt megtartva, azokat összeötvözve, olyan helyi nyelvjárást teremtett, amely sajátosan egyedi, egyetlen más tájszólással sem téveszhető össze. Ebben nagymértékben közrejátszott Torontálvásárhely nyelvjárássziget helyzete, mégpedig főképpen az a körülmény, hogy sem a szomszédos nyelvjárások, sem a köznyelv hatásának nem volt s ma sincs úgy kitéve, mint a magyarországi nyelvjárasszigetek. Találóan írt erről BENKŐ LORÁND már a 60-as évek elején: „Érdekes, hogy a nyelvjárásilag egynemű települések ... mellett az eredetileg többfelől, más-más nyelvjárási típusú vidékről települt, rendszerint nagy, tíz-tizenötezer lakosú helységek (pl. a bánsági Torontál vásárhely, más néven Debeljácsa vagy a bácskai Temerin) kereteiben is rendkívül zárt jellegű volt a nyelvi-nyelvjárási fejlődés. Altalános nyelvészeti, illetőleg általános dialektológiai szempontból is igen figyelemre méltó, hogy ez utóbbi jellegű magyar nyelvjárásszigeteken sem ment a fejlődés a nyelvi elszíntelenedés felé (mint pl. a Nagyalföld magyarországi részén), hanem az eredetileg különnemű nyelvjárások úgy olvadtak egymásba, hogy a köznyelvtől eltérő, tipikus nyelvjárási jelenségeiket megtartották, sőt fölerősítették, s ezáltal az összeötvöződés után az eredetibb típusoknál is lényegesen színesebb, nyelvjárásiasabb típusok keletkeztek (pl. egyszerre ö-ző, í-ző, diftongáló stb. egységek). Ezt a fejlődést a magyar köznyelvi ráhatás gyenge volta is nyilván támogatta, illetőleg nem szolgáltatott számára gátló tényezőt." (MNy. LVII, 406.) A MNyA. jugoszláviai kutatópontjainak vizsgálatával az volt a célom, hogy a török hódoltság után települt községek esetében a különböző nyelvjárási