Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

Jugoszláviai nyelv(járás)szigetek

ez pl. a MNyA. 818. és 825. térképlapjaiból jól kitűnik — a köznyelvi v helyén jelentkező /-es tőváltozatok. Temerin népiség- és településtörténetéről már a múlt század közepén is voltak följegyzések. FÉNYES ELEK „Magyarország geographiai szótára" c. munkájának II. kötetében a következőket találjuk a falu lakóiról: ... „többnyire katholikusok, a Pest megyéből és a Jászságból szállíttattak ide". (Pest, 1851. 194.) PENAVIN OLGA és MATIJEVICS LAJOS Temerin és környéke földrajzi neveinek adattára című könyvében pedig ezt olvashatjuk Temerin benépesüléséről: „A magyarok első tervszerű telepítését 1782-ben és 1783-ban kezdték meg. Jöttek Pest, Heves, Nógrád megyéből. Szlovákok is útnak indultak velük. 1783-ban 360 magyar és 1482 szerb lakost tartanak számon." (Vajdaság helységeinek földrajzi nevei 7. Újvidék, 1982. 39.) HARKAI IMRE a következőképpen foglalta össze a község településtörténetét: „A magyarság szervezett betelepülése 1782/83-ban kezdődik. A már korábban telepített bácskai helységekből (Kishegyes, Veprőd stb.), de főleg a Jászságból, Pest, Heves, Nógrád megyéből érkeznek telepesek." (Temerin népi építészete. Fórum Könyvkiadó, 1983. 7.) A temerini nyelvjárás gazdagsága és a község telepítés volta a nyelvészek érdeklődését is fölkeltette. BENKŐ LORÁND a nyelvföldrajz vallomására támaszkodva a következőket állapította meg Temerin anyanyelvjárásának helyéről: „az egyik legnagyobb mai bácskai magyar község, Temerin lakói zömmel a Tápió középső folyásának vidékéről, Nagykáta körzetéből költöztek át." (Nyr. 91:459.) BENKŐ fejtegetésével teljes mértékben egyetértek, ugyanis a nagyatlasz és saját gyűjtésem anyaga alapján — az összes hang- és alaktani jelenség, valamint a valódi tájszók elemzése után — ugyanerre a következtetésre jutottam, csupán a csukka, kötte típusú határozói igeneves formák és a löl 'lő', szol 'sző' megoldású igealakok előfordulásának magyarázata okozott gondot. Ezeknek a szóalakoknak a temerini nyelvjárásban való meglétét ugyanazzal indokolom, mint Bajsa esetében: A Temerint benépesítő telepesek egy része még az 1780-as években vagy az azt követő évtizedekben a Dunakanyar környékéről költözhetett át, de mindenképpen kisebb számban, mint a palócosjászos nyelvjárású betelepülők. — BALOGH LAJOS már az 1960-as években foglalkozott a temerini tájszólással, és „Temerin nyelvjárásáról" címmel kitűnő tanulmányt állított össze (Kézirat gyanánt. Temerin, 1969. 33 lap). Ebben a munkájában ő a következőképpen összegezte a temerini nyelvjárásról kialakult véleményét: „A jelenlegi nyelvi helyzet alapján szinte teljes biztonsággal állíthatjuk, hogy a XVIII. század végén és a XIX. század elején telepített magyarok csoportokban jöttek legalább két-három vagy ennél is több helyről. Az egyes csoportok nyelvi különbségei az idők folyamán elmosódtak ugyan, de teljes mértékben mindmáig nem szűntek meg. A mai nyelvi állapot kialakulását