Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

Kitekintés külföldi előzményekre - 1. A nyelvszigetek keletkezése másutt

Kitekintés külföldi előzményekre 1. A nyelvszigetek keletkezése másutt Az európai és más népek államiságának politikai keretei a középkorban kevésbé voltak szilárdak, mint például a mi századunkban. Egy-egy ország vagy fejedelemség határai — a háborús események és más okok következtében — gyakran változhattak. Egyes országok, gazdasági és katonai hatalmuk erősödése folytán, újabb és újabb területeket hódítottak meg, más nyelvű népcsoportokat igáztak le, s nemegyszer — nyelvcsere révén — magukba olvasztották őket. Előfordult, hogy a hódítók a legyőzött népcsoportok között — külön nyelvszigetet alkotva — éltek. Különösen sok nyelvszigete keletkezett a németeknek. A XII. századtól kezdve a németség — főképpen keletre és északkeletre irányuló — terjeszkedése egyre erőteljesebbé vált. Az új területek meghódítása különböző módszerekkel történt. „A Németországgal szomszédos, már kialakult és megszilárdult feudális államokban, Lengyelországban, Csehországban, Magyarországon, még Szerbiában is úgy, hogy német telepesek jelentek meg, s falusi vagy városi településeket hoztak létre, a parasztok új földet törtek fel, új művelési módszereket honosítottak meg, s azt a kedvezőbb jogállást, amelyet vállalkozásuk révén megszereztek, általános jogi formulává tették, amelyből mások is részesülhettek. „Német jogon", vagyis a kedvezőbb körülmények között nem német nemzetiségű települések is keletkeztek" (TOKODI GYULA—NIEDERHAUSER EMIL: Németország története. Bp., 1972. 48). Az északkeleti irányú német hódítás a kereszténység terjesztésének jelszavával folyt. A kiirtott vagy asszimilálódott szláv etnikum megszűnt, s nagy területek teljesen németté váltak. A tengerparti sávban pedig létrejött a Német Lovagrend állama, amely hosszabb ideig fönnmaradt. A németek terjeszkedésével mindenütt együttjárt a különböző típusú nyelvszigetek keletkezése, amely a XII—XIII. században volt a legerősebb, s bár a későbbiekben csökkent, teljesen mégsem szűnt meg, sőt a XVIII. században újabb lendületet kapott (vö. TOKODY—NIEDERHAUSER: i. m. 49). Nyelvszigetei — a történelmi sors alakulásától függően — elvileg minden népnek lehettek. Ezekről a különböző időszakokban keletkezett nyelvszigetekről elsősorban WALTER KUHN „Deutsche Sprachinselforschung. Geschichte, Aufgaben, Verfahren" című könyve (Plauen, 1934) alapján foglaltam össze a legfontosabb tudnivalókat.