Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)
Jugoszláviai nyelv(járás)szigetek
402. szárma; 409. cső ü rege; 606. fölleG, fölleg, fölhő ü , felhöü; 608. zöng; 695. savanya; 696. kesére; és 885. gondoskodik, gondolkozik. — A példák száma azt mutatja, hogy Torontáltorda tájszólásában a Szeged környékivel megegyező tájszavak nagyjából kétszer akkora mennyiségben fordulnak elő, mint Torontálvásárhely nyelvjárásában. A torontálvásárhelyi népnyelv valódi tájszavainak számbavétele során derült fény arra, hogy ezeknek nem kis hányada a közép-tiszántúli nyelvjárások valódi tájszavaival egyezik meg. A következő példák tartoznak ide: 196. födelfa; 247. kas; 291. csapó; 294. rajtojja, létra; 365. iromba; 372. ruca; 376. kocakutya, nősténkutya; 406. dörőjje; 410. laskatészta; 434. bűrsajt, bőrsajt; 438. porzsol; 585. büge; 649. szűcskata, katicabogár; és 651. pondró 11 . — Érdekes véletlen, hogy Torontálvásárhely nyelvjárásában ugyanannyi Szeged vidéki és közép-tiszántúli valódi tájszó használatos. Ez minden bizonnyal Torontálvásárhely népiség- és településtörténetével függ össze, vagyis azzal, hogy lakossága különböző vidékekről települhetett. 6. Összegezés. — Munkámnak ebben a részében azokat a nyelvészeti és településtörténeti tanulságokat, eredményeket foglalom össze, amelyeket egyrészt a MNyA. alapján lefolytatott vizsgálódásból nyertem, másrészt amelyeket a Jugoszláviában végzett helyszíni (magnetofonos és kérdőíves) anyaggyűjtésből származó adatokból kaptam. A különböző hang-, alak- és szókincstani sajátságok elemzését természetesen nem öncélú vizsgálódásnak szántam, hanem azért végeztem el, hogy aprólékosan feltárjam: mely jelenségek milyen mértékben őrződtek meg a XVIII. században keletkezett jugoszláviai nyelvjárásszigeteken napjainkig. Nem kevésbé fontos célom volt továbbá az, hogy a föltárt nyelvinyelvjárási reliktumok alapján kísérletet tegyek annak megállapítására, hogy a török hódoltság után települt szóban forgó nyelvjárasszigetek mely vidék(ek)ről népesültek be. Ehhez természetesen a (hely)történeti kutatások eredményeit is igyekeztem fölhasználni, sőt a helyszíni gyűjtés során ezért próbáltam tájékozódni a helyi lakosság származástudatáról is. Ez az összegzés tehát — a dolgozat céljának megfelelően — elsősorban a törökdúlás után települt kutatópontokra (Alsóittebe, Bajsa, Péterréve, Piros, Temerin, Torontáltorda és Torontálvásárhely községekre) terjed ki, de rövid áttekintést más helységekről is nyújt, ha azokról nyelvészeti és/vagy településtörténeti szempontból hasznosnak látszó tanulság állapítható meg. Kórógy és Kupuszina nyelvjárási sajátosságainak összefoglalásától több okból is eltekintettem. Az egyik az, hogy Kórógy nyelvjárásával PENAVIN OLGA — szakcikkeiről nem is szólva — több, a bevezetésben már említett munkában is foglalkozott, ezenkívül a MNyA. alapján IMRE SAMU is részletesen összegezte a szlavóniai (kórógyi) nyelvjárás sajátságait (vö. MMNyjR. 370—1). Ugyanakkor ismeretes — amint már utaltam rá —, hogy Kórógy nem telepítés, itt a lakosság helyben maradt, s csak a
