Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

Jugoszláviai nyelv(járás)szigetek

és Velika Piszanica nyelvjárásában fordul elő (pl. a 901. térképlapon: 1. raktyá; és 2. raktyá; az 1137. atlaszlapon: 1. öveg'gye és 2. üveg gye; stb.). Az adatok összesítésével az explozív íy-zésre Kóton 4, Velika Piszanica nyelvjárásában pedig 7 példát találunk, az explozív gy-zésre viszont jóval több adat fordul elő mindkét községben, ugyanis a kóti tájszólásban 19, Velika Piszanica népnyelvében pedig 18 adat szerepel a nagyatlaszban. Az explozív gy-zés példáit főképpen az r utáni gy-zés esetei növelik meg (például a 79. térképlapon: 1. pörgyefü, pörgye és 2. pörgye, pörgye; a 906. atlaszlapon: 1. és 2. irgyon; a 907. térképlapon: 1. és 2. törgye; stb.). A szó elején jelentkező explozív gy-zés elsősorban Kót nyelvjárásában figyelhető meg, de valamivel ritkábban Velika Piszanica tájszólásában is föltűnik (például az 521. atlaszlapon: 1. és 2. gyei; a 601. lapon: 1. gyiek; de: 2. jéG; az 1016. térképlapon: 1. gyásza; de: 2. jászo, jászö; stb.). A j:gy megfelelés a köznyelvi jön igével szemben — Kórógy kivételével — mindegyik kutatóponton gy-s változatban használatos (például a 784. atlaszlapon: 1., 8., 11. és 12. gyöttek; 2., 3., 5., 6., 9. és 10. gyüttek és l.jüt'ek', jüt't'ek'). Összegezve tehát azt állapíthatjuk meg, hogy az explozív íy-zés és gy-zés lényegében véve csak Kót és Velika Piszanica nyelvjárásában viruelns sajátság. Jellegét, típusait tekintve pedig azt látjuk, hogy Kót tájszólásában az explozív íy-zés és gy-zés a zalai, Velika Piszanica népnyelvében pedig inkább a somogyi nyelvjárásterülettel mutat rokonságot (vö. MMNyjR. 254). e) Az apalatális /-ezés — a területi megoszlást nem mutató, némelyik kutatóponton legföljebb egy-egy adattal szereplő ;-zéssel szemben — viszonylag gyakran jelentkezik, ugyanis több-kevesebb példát — Piros és Torontálvásárhely kivételével — mindenütt találunk rá (például a 333. térképlapon: 1., 2., 3., 5. és 9. bival; de: 6., 8., 10., 11. és 12. bivaj; 7. biváj; a 379. atlaszlapon: 3. és 7. kölkezik; 4. kéíkezik; 5., 6. és 11. kölkeddzik; a 939. térképlapon: 1., 2. és 3. lik; 4., 5., 6., 9. és 10. luk; 7. luk', juk', juk; stb.). Áz apalatális /-ezés adatait megszámlálva, kutatópontonként a következő számértékeket kaptam: Kót: 29, Velika Piszanica: 24, Várdaróc: 8, Kupuszina: 18, Bajsa: 19, Péterréve: 11, Kórógy: 2, Temerin: 14, Torontáltorda: 1 és Alsóittebe: 1. A példák száma azt mutatja, hogy az /-ezés mértéke elsősorban Kót és Velika Piszanica nyelvjárásában számottevő, de nem jelentéktelen erősségű Bajsa és Kupuszina tájszólásában sem, sőt még Várdaróc, Péterréve és főképpen Temerin anyagában is figyelemre méltó gyakorisággal szerepel, csupán Alsóittebe, Kórógy és Torontáltorda tájnyelvében fordul elő elenyészően csekély számban. Kót és Velika Piszanica nyelvjárásának erősen /-ező jellegére utal az a körülmény, hogy bennük az / +hangkapcsolat általában hosszú //-ben realizálódik (például a 740. térképlapon: 1. beleB, beleB, belleB és 2. belleB, belleB; stb.). Kót és