Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

Jugoszláviai nyelv(járás)szigetek

bizonnyal azonos volt a nagyhindivel" (MMNyjR. 369), ezért a ly fonémának a kupuszinai tájszólásban való felbukkanását az északnyugati palóc nyelvjárás nyomokban fönnmaradt vonásának tekinthetjük. Velika Piszanica atlaszbeli anyagában a következő két adat található a ly föltűnésére: 602. lyuk és 623. góla, < gólya >. Annak a kérdésnek az eldöntése, hogy hogyan kerülhetett ly fonémát őrző egy-két szóalak Velika Piszanica táj nyelvébe, korántsem könnyű feladat. A lakosság eredeti délnyugat-dunántúli (somogyi és zalai) nyelvjárásából [1. erre: MNyAElm. 300; továbbá PENAVIN OLGA: Horvátországi (szlavóniai) magyar nyelvjárási atlasz. Újvidék, 1984, 16] semmiképpen sem őrződhetett meg, hiszen a ly fonéma ott nincs meg, s korábban sem volt. Valószínűnek látszik, hogy a két ly-es példa vagy olyan adatközlő/k/től származik, akiknek nyelvhasználatára esetleg bizonyos palócos vonások is jellemzők, vagy pedig — nagyobb valószínűséggel — a környező idegen nyelv hatásával kell számolnunk ezekben az esetekben. Talán az utóbbival magyarázható a várdaróci nyelvjárás egyetlen /y-es adata is (125. csoroszlya). b) A mássalhangzók nyelvjárásainkban hangszínárnyalatokban jóval szegényebbek, mint a magánhangzók (vö. MMNyjR. 271). Ez a megállapítás a vizsgált kutatópontok tájszólására is érvényes, hiszen csak a szóvégi zöngétlenülés jelenségére van mindenütt példa. Ezeknek eseteit egytől egyig megszámláltam, és kutatópontonként az alábbi táblázatban összesítettem: A kutatópont megnevezése A zöngétlenek száma A félzöngések száma Kót 18 64 Velika Piszanica 2 86 Várdaróc 1 73 Kupuszina 0 45 Bajsa 0 81 Péterréve 1 86 Kórógy 0 75 Piros 0 68 Temerin 0 89 Torontáltorda 0 35 Alsóittebe 0 76 Torontálvásárhely 0 68