Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)
Jugoszláviai nyelv(járás)szigetek
Az illabiális é: labiális ö szembenállás — amint a fenti táblázatból jól kiviláglik — igen éles, határozott eltéréseket mutat a vizsgált kutatópontokon. Első látásra meghökkentő tény, hogy Kupuszina nyelvjárásában egyetlenegy adat sincs a labiális ó'-zésre. Ez annak következménye, hogy ebben a tájszólásban nincsenek labiopalatális magánhangzók (1. részletesebben: BENKŐ: MNy. LVII, 401 — 13; továbbá MMNyjR. 369). A többi kutatópont ö-zése négy kategóriába sorolható: elenyészően csekély mértékben ö-ző Piros és Alsóittebe nyelvjárása, a közepesnél gyengébben ö-ző Bajsa, Péterréve és Temerin tájnyelve, a közepesnél nagyobb fokú ö-zés jellemző Kót, Várdaróc és Kórógy tájszólására, és erősen ö-zik Velika Piszanica, Torontáltorda és Torontál vásárhely lakossága. A labiális ö-zés gyakoriságáról kirajzolódó, meglehetősen tarka kép minden bizonnyal a szóban forgó helységek településtörténetével függ össze. Ennek részletesebb elemzésére azonban csak a többi hangtani jelenség, valamint az alaktani és a szókészleti sajátságok feltárása után célszerű kitérni. A fenti számadatok bemutatásán kívül tanulságosnak látszik annak fölvillantása is, hogy az illabiális é'-zés és a vele szembenálló labiális ö-zés milyen hangtani helyzetben jelentkezik, melyikben milyen gyakoriságban fordul elő, illetőleg milyen fonetikai helyzetben nincs rá adat. Ezeknek érzékeltetésére néhány atlaszlap példáit mutatom be. így például a 110. térképlapon a következő adatokat találjuk: 1., 3. és 7. szödörnye; 2. szödöréncs, szödöréncs, szödörincs; 4., 5., 6., 8. és 9. szeder; 10. szödör, szödör; 12. szödör; a 391. atlaszlapon: 1. ebédözik; 2. ebédöZ, ebédöl; 3. ebédöl, ebédöl; 4. ebédéi, ebédéi; 5., 6., 9. és 10. ebédöl; 7. ebéidöl; 8. és 11. ebídél; 12. ebeédöl; a 773. térképlapon: 1., 2., 10. és 12. möntök; 3. méntö k , méntök; 4., 5., 6., 8., 9. és 11. menték; 7. ment'ök; stb. Az adatok elemzése azt mutatja, hogy az elenyészően csekély számban ö-ző településeken még olyankor is é-ző szóalakok jelentkeznek, amikor a köznyelvben és más nyelvjárásokban is ö-ző formák járatosak (például a 765. atlaszlapon: 1. és 2. mögi; 3. és 10. mögé; 4., 5., 6. és 9. mégé; 7. mögé'; 8. mégé'; 11. mégeé és 12. mögee; stb.). A közepesnél gyengébben ö-ző Bajsa, Péterréve és Temerin nyelvjárására az jellemző, hogy a labiális ö-zés vagy olyan esetekben figyelhető meg, amikor ugyanannak a lexémának a köznyelvben e-ző és ö-ző formája egyaránt használható (pl. a 182. térképlapon a 'gabonacsomó, gabonarakás' jelentésre mindhárom kutatóponton a köröszt szóalakot jegyezték föl; a 843. atlaszlapon pedig a következő adatok vannak: 5. söpresz, söpörsz; 6. és 9. söpresz; stb.), vagy pedig / előtti hangtani helyzetben találunk rá példákat (pl. a 606. térképlapon mindhárom kutatóponton fölhö, a 879. atlaszlapon pedig éneköl szóalak található). A közepesnél erősebben ö-ző Kót és Várdaróc, sőt némiképpen még Kórógy tájszólásában azt tapasztaljuk, hogy az általános hangsúlytalan ö-zésen kívül a részleges hangsúlyos ö-zés — ritkábban hasonulá-
