Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

A kutatás hazai előzményei - 2. A nyelvjárasszigetek kutatásának áttekintése a kezdetektől napjainkig

kimutatta. — „A nyelvföldrajz történeti tanulságai" című akadémiai székfoglalójában (vö. I. OK. XXIV, 29—48), amelyben több fontos elvi-módszertani kérdést is tárgyalt, térképeken szemléltetett nyelvi adatokon mutatta be, hogy a nyelvföldrajz tényeiből milyen sokat meríthet a település- és népiségtörténet. Nem kevésbé jelentős BENKőnek a „Nyelvjáráskutatás és településtörténet" című tanulmánya (Nyr. 91:455—464), amelyben azt fejtegeti és nagyszámú példán be is mutatja, hogy az MNyA. hatalmas nyelvi-nyelvjárási anyaga milyen településtörténeti tanulságok levonására ad lehetőséget. Több fontos elméletimódszertani megállapítása közül az egyik leglényegesebbnek ebben a cikkében azt tartom, hogy „település- és népiségtörténeti következtetések nyelvi alapon való levonására csak az adatok egész sorozata, jelenségek együttese, egybehangzó vallomása alkalmas" (i. m. 461). BENKŐ vizsgálódásai óta legutóbb IMRE SAMU hívta föl a figyelmet a nyelvjárasszigetek kutatásának fontosságára. A következőket írta róluk: „Részletes vizsgálatuk, az ismert vagy vélt anyanyelvjáráshoz való mai kapcsolatuknak felderítése nyelvjárási, nyelvtörténeti, általános nyelvészeti szempontból is igen jelentős, sőt nemegyszer a településtörténet számára is igen konkrét fogódzókat adhat. Minthogy azonban ez a vizsgálat pontonként monográfiaszerű feldolgozást kívánna, erre itt nem vállalkozhattam." (MMNyjR. 331.) IMRE nyelvjárási monográfiájában figyelmet érdemel egy terminológiai kérdés is. O ugyanis a nyelv(járás)szigetekről szólva nem külső és belső nyelvjárásszigeteket különböztet meg, mint BENKŐ, aki elsőként határolja körül pontosan ezeket a fogalmakat (vö. Nyjtört. 31—2), de ezeket vette át lényegében változtatás nélkül KÁLMÁN BÉLA is tankönyvében, bár van olyan fejezete munkájának, ahol a külső nyelvjárásszigeteket nyelvszigeteknek nevezi (Nyj. 23—4; 91). IMRE SAMU a külső nyelvjárássziget helyett a nyelvsziget megjelölést, a belső nyelvjárássziget helyett pedig a nyelvjárássziget megnevezést használja, s a következőképpen határozza meg őket: „A magyar nyelvjárások viszonylatában beszélnünk kell nyelvszigetekről, illetőleg nyelvjárásszigetekről. „Nyelvsziget"-nek nevezem azokat a magyar anyanyelvű településeket vagy települések kisebb-nagyobb csoportját, amelyek más nyelvű környezetben találhatók (pl. a felsőőri nyelvsziget, a szlavóniai nyelvsziget, a moldvai „csángó" települések stb.), tekintet nélkül arra, hogy nyelvük nyelvjárástani szempontból egységesnek tekinthető-e vagy sem, tehát egyetlen nyelvjárástípusba sorolhatók-e, vagy esetleg több típusra oszlanak. „Nyelvjárásszigetek"-nek nevezem azokat a többnyire egyetlen helyi nyelvjárásra korlátozódó településeket, amelyeknek nyelvjárása magyar anyanyelvű környezetben alapvetően eltér valamennyi szomszédos nyelvjárástípustól" (MMNyjR. 366).