Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

Magyarországi nyelvjárasszigetek - V. Néhány délkelet-magyarországi nyelvjárássziget

gyakori a -hon, -hőn változat — amint általában a Szeged környéki nyelvjárásokban —, Orosházán fölbukkan a -hol, -höl megoldás is, a többi kutatóponton viszont általában a -ho, -he, -hö ragváltozatok használatosak (pl. az 1127. atlaszlapon: M-19, P-17, N-7: Ferenché; P-16, N-3: Ferenché; P-18: Ferenché, Ferenché; N-l, N-2: Ferenchő; N-4: Ferihé; N-5: Ferenchő, Ferenchöl; N-6: Férénché; N-8: Ferenchön; N-9: Ferenchő; N-10, N-ll: Ferihön; stb.). Hasonló megoszlás tapasztalható a köznyelvi -ért határozórag esetében is, hiszen ennek helyén Földeák, Csanádpalota, Kunágota és Újkígyós tájszólásában többnyire -é forma él, a többi kutatóponton viszont általában csak a t hiányzik a szó végéről (pl. az 1129. térképlapon: M-19: pízér; P-16, P-17, P-18, N-l, N-3, N-4: pízír; N-2: pízér, <pézér>; N-5: pézér, pénzér, <pízér >; N-6, N-7: pízí; N-8, N-ll: pézé; N-9: pízé, pézé; N-10: pézé', pézé; stb.). D) Az igeragozásban egyetlen különbséget lehet fölfedezni a vizsgált kutatópontokon, mégpedig azt, hogy tárgyas igeragozásban Földeák és Újkígyós nyelvjárásában föllelhetők a hozi, hozitok, hozik stb.-féle igealakok, amelyek pl. Algyő és Tiszasziget tájszólását is jellemzik. Erre a jelenségre Földeákról hat, Újkígyósról kilenc adatot találtam az atlaszban [pl. a 487. térképlapon: N-8: ringattya, (ringatí); N-ll: ringati, ringattya; a 853. atlaszlapon: N-8: mondi, mongya; N-ll: mongya, <mondi>; stb.]. Figyelemre méltó tehát, hogy a nyelvjárássziget helyzetű Újkígyós a szegedi népnyelvnek ezt a sajátságát is megőrizte. 4. A szókészlet terén elsősorban Orosháza és Újkígyós anyagát fogtam vallatóra, hiszen a vizsgált kutatópontok közül erről a kettőről tudjuk pontosan, hogy honnan költöztek a mai lakóhelyre ezen települések megalapítói. Arra a kérdésre kerestem ugyanis a választ, hogy a szókincs területén egyrészt milyen arányban őrizték meg eredeti nyelvjárásuk egyes elemeit, másrész pedig hány szó került be ezeknek tájnyelvébe a környező nyelvjárásokból az áttelepülés óta. Ehhez a vizsgálathoz a valódi tájszavak adatait használtam föl, az alaki tájszókat, melyeknek tanulságait a hangtani jelenségek jellemzésekor természetesen hasznosítottam, itt következetesen figyelmen kívül hagytam, noha olykor egyes alaki tájszók is föltűnően „árulkodhatnak" az eredeti nyelvjárásról (pl. Orosháza népnyelvében a hosszi 'hosszú', kódis 'koldus', szomgyas 'szomjas' nyilvánvalóan dunántúli örökség, Újkígyós tájszólásában pedig pl. a kesére 'keserű', savanya 'savanyú' a Szegedi vidéki nyelvjárás maradványaként használatos). Orosháza atlaszbeli valódi táj szavait megszámlálva a következő adatokat kaptam: a területi megoszlást mutató 58 tájszó közül 6 őrződött meg a dunántúli nyelvjárásokból (pl. 417. gyürke; 576. csöppü, csöpü; stb.), 30 példát találtam arra, amikor a többnyire ritka vagy pedig kihaló változatnak jelzett dunántúli