Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

Magyarországi nyelvjárasszigetek - V. Néhány délkelet-magyarországi nyelvjárássziget

hangtaniakénál, hanem amiatt is, hogy alaktani szempontból eleve kevesebb különbség van a vizsgált kutatópontok nyelvjárása között. Az alaktani célú térképlapok nem kis hányada olyan, hogy a tizenöt kutatóponton egyáltalán nincs eltérés (pl. a 795. térképlapon mindenütt iszok szó szerepel, a 920. atlaszlapon pedig mindegyik helységből zárva szóalakot jegyeztek föl). Más részükről pedig azt lehet elmondani, hogy az alaktani különbségek lényegében hangtani gyökérnek. Ilyen például a hangtani kérdéseknél már említett köznyelvi -kor és a -szor, -szer, -szőr határozóragok helyén előforduló -kó, illetőleg -szó, -sző ragváltozat, de ilyen jellegű az 1056. atlaszlap fáról címszavának a vizsgált kutatópontokon található fárú, fárúl, farul megoldása is. A továbbiakban minden olyan alaktani jelenséget igyekszem bemutatni, amely a tizenöt kutatóponton jól megragadható különbségeket mutat. A) A szótövek különböző típusainak feltárásához egyrészt a nagyatlaszban kevés ilyen célú térképlap szerepel, másrészt a MNyA.-ban található tőtípusok sem a névszótövek, sem az igetövek terén nem mutatnak lényeges eltéréseket a tizenöt kutatóponton. így például a 999. térképlapon mindenütt ökröt szóalak, az 1015. atlaszlapon pedig a cukort és cukrot változatok ingadozása azonos kutatópontonként, de az ige tövek viselkedésében is általában azonosság figyelhető meg (pl. ez mutatkozik meg a 839. és 843. térképlap őriszte, illetőleg sepersz címszavának esetében). Szembeötlő különbséget jelez a többi kutatóponttal összevetve az Orosházán följegyzett jászuk tőváltozat az 1017. atlaszlapon, amely — amint ezt az 1016. térképlap jászu alakváltozata is mutatja — dunántúli nyelvjárási vonásként őrződött meg napjainkig. B) A szóképzés területén azt állapíthatjuk meg, hogy lényegében egyezések jellemzik a vizsgált kutatópontok nyelvjárását. Az igeképzés körében érdekes például az, hogy a dunántúli nyelvjárásokban általában nem használatos -dos, -des, -dös képző teljes mértékben teret hódított az orosházi tájszólásban, hiszen a 909. és 910. atlaszlap tanúsága szerint a lögdös, illetőleg fogdos igealakok mellett még kihalófélben levő változatként sincs jelezve az egykor minden bizonnyal megvolt lököd, illetőleg fogdoz igeforma. A főnévi igenév képzőjének hangalakja — amint már említettem és példákkal is illusztráltam — Orosháza nyelvjárásában a dunántúli tájszólások megőrzött vonásaként -nyi és olykor -nya is lehet. Ezenkívül egyetlenegy példa van még erre Endrőd anyagában (a 914. térképlapon a kötnyi változat is szerepel). Nem lehetetlen, hogy ez az adat esetleg a palóc nyelvjárástípus elmosódó nyomaként maradt fönn az endrődi tájnyelvben. C) Néhány határozórag esetén megfigyelhető, hogy hangalakjuk szerint területileg jól megfogható eltérések vannak. A köznyelvben -hoz, -hez, -höz hangalakú ragok helyén Földeák, Kunágota és Újkígyós népnyelvében nagyon